Önfeledten

Az égboltról napfényt csentem,
önfeledten felnevettem,
amint elhagytam az iskolát.
 
Virágszirmon esőcseppet
láttam én aranynál szebbnek,
markomban tartottam a csodát.
 
Járdán maradt víztócsákon,
csörgedező folyócskákon
tündérlábakkal sétáltam át.
 
Barátom volt Bodri kutya,
szomszéd házból Görög Julcsa,
együtt csodáltuk a szivárványt.
 
Hazaérve megpihentem,
folytatva a napirendem,
bezártam a mesék kapuját.
 
Előkerült könyv és füzet,
írtam kis- és nagybetűket,
gyakorolgattam az olvasást.
 
Este újra gyermek lettem,
ágyamba holdat fektettem,
csillagfüggönyt terítettem rá.


2019. február 17.