Mesevilágomban csodaszép az élet

( Jöttem szépet írni, költöttem pár verset,
hogy az élet mesés, bennük azt hirdetem.
Higgye el a világ, hogy mégsem kell félni,
higgyed el ember, hogy nem kell kényszert élni!)

Mesevilágomban élni nagyon csodás,
tölts velem pár percet, meglátod, hogy mókás.
A csoda már ott van, ahova csak nézek,
fű, fa, virágillat ontja a sok mézet.

Bukfencet szórhatok a virág kelyhében,
nevetés csilingel, s a világ felébred.
Rájön így kell élni, a sok bajt felejti,
a fogát már csakis boldogságra feni.

Buborékcsillagok néha szétpukkannak,
a szivárvány róluk hajamra csapódhat,
picike cseppekben terjed onnan tovább,
arcomra színezve a mosoly vonalát.

Lefelé görbülni nem tud a szám széle,
szívemben ritmusra táncolnak a fények.
Így lesz egy mesében a gonosznak vége,
s kezdődhet utána a csodaszép élet!

2013. július 15.