Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Meseország a természet
DJ 2018. február 8. 17:22
Felhők mögül kibújt a nap,
ablakomon bekopogott,
azt súgta, hogy itt a tavasz,
harmatcsepp ül a szirmokon.
Kint a réten szellő táncol
sziklákon és patakparton,
fűszálak közt egy gyík háton
lovagolgat tündér Arnold.
Katicabogárka hátán,
a pettyes kis szárnyacskákon
vidám, pici tündér lánykát
láthatok a gyümölcsfánkon,
ha kimegyek, s körülnézek
a kertemben, vagy a réten,
elvarázsol szépségével
meseország, a természet.
2018. február 8.
Tündéri történet
Halványlila tüllruhában
táncra perdült a zöld réten,
aranyhajú tündérlányka.
Óvatosan, félve néztem.
Virágot szórt kosarából,
ibolyát és százszorszépet,
de megjelent tündér Áron,
s együtt kergettek lepkéket.
Zöld pázsiton szaladt lábuk,
patak partján megpihentek,
bokor zörrent, rebbent szárnyuk,
megijedve felröppentek.
Kézen fogva szálltak tovább,
távolból még visszanéztek,
megláttak egy vörös rókát,
akit kergettek a méhek.
A ravaszdit megsajnálták,
mosolyogva visszatértek,
gomolyfelhőcskének hátán
mind a ketten jól elfértek.
Esőcseppet permeteztek
a dühös kis állatrajra,
akik nyomban szétrebbentek,
s megmenekült róka mama.
Köszönetet, hálát mondott
a kis tündér gyerekeknek,
aztán gyorsan tovább loholt,
egyenesen fel, a hegynek.
Vártak rá a rókakölykök
fa tövén, egy rókalyukban,
bozótosban, bokrok mögött,
a tiszta kis otthonukban.
Jót játszottak, elfáradva
tündéreim hazamentek,
tündérföldi tündérlakba,
fel a magas fellegekbe.
A domb fölött napfény csillant,
szivárványkapu tündökölt,
tündér Áron, tündér Csillag,
átlépett a fényküszöbön.
2018. április 15.
Tárva volt a tündérkapu,
átléptem rajta én bátran,
amit láttam, az nem tabu,
mesélhetek róla másnak.
Átlátszóvá vált a talaj,
kinőtt hátamon a szárnyam,
arany színű lett a hajam,
hatott rám egy kis varázslat.
Rózsaszín köd, lila felhő,
pillanatra körbetekert,
nem voltam többé már felnőtt,
így lettem én újra gyermek.
Játszottam a tündérekkel,
elszállt minden gondom, bajom,
embervoltom elfeledtem.
(Beismerem, tetszett, nagyon.)
Csúszdáztam a szivárványon,
a tövében kincsre leltem,
kézbe fogva a zsákmányom
madárdalt is megétettem.
Színes kavics, lepke forma,
felfénylett a tenyeremben,
mintha drágakőből volna
elrejtettem a zsebembe.
Arra repült egy buborék,
beleültem közepébe,
vidám szellőcske utolért,
s elrepített ki a rétre.
Labdázott ott kicsit velem,
majd a kapuba nagy gólt lőtt,
így ért véget történetem,
s lettem Földön újra felnőtt.
Tündérország eltűnt végleg,
bezárult a tündérkapu,
csodálkozom, mégis értem,
hogy mit kárognak a varjúk.
2018. július 25.27.29.
DJ2018. február 11. 17:18
@Mikijozsa: Köszönöm! :)
Mikijozsa2018. február 9. 18:59
de igaz, gratulálok
DJ2018. február 9. 18:20
@Törölt tag: @M.J.Kata: Köszönöm! :)
M.J.Kata2018. február 9. 15:48
Aranyos vers, tetszett! :)
Törölt tag2018. február 9. 14:06
Törölt hozzászólás.
DJ2018. február 9. 00:47
@skary: @Rozella: @K.Jozsef: Köszönöm! :-)
K.Jozsef2018. február 8. 23:01
Köszönöm kedves soraidat jó volt olvasni.!.Jöhetne már a Tavasz!
Rozella2018. február 8. 20:39
Aaranyos! :) nemsokára így lesz :)
skary2018. február 8. 19:10
engömiseevarázsóhatna :)