Grigo_Zoltan blogja
Grigo_Zoltan 2015. október 3. 19:31
Cím nélkül.....
Napok óta nem láttalak,
látlak és érezlek téged,
s az illatod még körbeleng.
Messze vagy, de bennem élsz,
itt bent az én szívem fölött,
növekszel akaratlanul,
ahogy a kagylóban a gyöngy.
Grigo_Zoltan 2015. augusztus 12. 21:01
KedvesMnek.....
Megbotlott a nap az égen,
fodros felhők peremébe,
már hiába kapaszkodott.
Sugarai rád hullottak,
álltunk fénylő égbolt alatt,
mellettünk szellők futottak,
s neked aranylott a hajad.
Én elakartam mondani,
de csak álltam és néztelek,
nem voltak arra szavaim,
hogy milyen nagyon szeretlek!
Grigo_Zoltan 2015. augusztus 9. 16:58
Aki bújt, aki nem.....
Ahol legsűrűbben nött a lomb,
tépett ruháimról néhány gomb,
veled már örökre ott maradt,
negyven éve földbe temetve,
mint az egykor csillogó, fényes,
lyukas zsebeimből elveszett,
rég elfeledett húszfilléres.
Titkos ösvényeid rejtekén,
most is itt van minden lábnyomom,
legmagasabb fáid tetején,
ma is ott vagyok és álmodom.
- Játszóteret, árnyas parkokat,
a szomjamat oltó kútvizet,
hogy vegyél újra a karodba,
s ölelj szorosan, Városliget,
Engedd, hogy újra gyerek legyek,
minden kis résedbe beférjek,
gondtalan, boldog, önfeledten,
kacaghassak, pont úgy, mint régen.
Engedj még egy kicsit játszanom,
még egyszer utoljára veled,
a fáid közé kiáltanom,
hogy - aki bújt, aki nem, megyek....
Grigo_Zoltan 2015. augusztus 2. 08:35
Egyedül.....
Jó lenne egyszer elindulni
szabad vándorként együtt futni
dalolni szárnyalni a széllel
bejárni a zúgó erdőket
a halk szavú csendes réteket
ölelni a nyári esőket
önfeledten bódult részegen
leülni egy folyó partjára
és nézni a pattogó tüzet
dobni rá néha egy faágat
vagy jószagú illatos füvet
egy tölgy alatt pihennék éjjel
ölelne engem ezer karja
a tengernyi csillag az égen
lejönne hozzám s betakarna
én meg csak álmodnék szépeket
- hogy újra itt van velünk Anya
hogy engem is vár a kedvesem
esténként vacsorával haza.
Grigo_Zoltan 2015. július 26. 09:36
Suhanás
Szerelmet suttogtunk kint a réten
kócos felhők szaladtak az égen
s felébredt néhány éjjeli bogár
nyáresti szellő siklott a füvön
hajunkat borzolva lágyan átfont
a távolban egy apró kis tücsök
játszani kezdett halk szerenádot
esteledett-egy bársony suhanás
és körülöttünk a csend lett az úr
az égboltról hangtalan zuhant ránk
a kristályszilánkká repedt azur
ezernyi szikrát szórt a szemedbe
nagy tüzek lobbantak ahogy néztél
s amikor asszonyommá tettelek
te táncoltál nekem-a holdfénynél