Grigo_Zoltan blogja

Gondolatok
Grigo_Zoltan•  2015. július 5. 16:33

Este

megpihentem kertünkben egy pohár borral
az este csendesen nyújtózott vállamon
néztem hogy ölelik a felhők a holdat
hogy szállnak a magasban puha szárnyakon
halk szavú szellők suhantak a fák között
leültek mellém és átkaroltak lágyan
az égröl egy parányi csillag megszökött
s ezüstfénnyel szőtte fűszálbol font ágyam
az éji bogarak szerelmesen zúgtak
játszottak apró kis hegedűk húrjain
a fülembe sejtelmes titkokat súgtak
majd elrepültek az álmok bársony útjain
mesélt nekem az ösvény a kert a bokor
a szendergő földböl egy szál virág kinőtt
és megállította egy kicsit a komor
kiméletlenül futó kegyetlen időt



Grigo_Zoltan•  2011. július 1. 15:31

Itt voltál

Amikor az alkony válladra ráhajol,
ahogy a víz fölé görnyedő nagy füzek,
csendesebbek lesznek a szavak ajkadon,
nem lobognak mint esti szélben a tüzek.
Még álmodsz magadnak szépet és színeset,
behunyt szemed alatt ott az egész világ,
száguldó időd ha megpihen szíveden,
akkor az ég felé száll utolsó imád.

Néhány kopott betű öreg papírokon,
egy darabig talán őrzi emlékedet,
de mi marad utánad hogyha sírodon
megreped a kő és elporlad a kereszt?
Amikor elmentek mind, akik ismertek,
akik megértették szavadat ha szóltál,
hogyha nem lesznek többé akik szerettek,
ki emlékezik rá, hogy Te is itt voltál?

Grigo_Zoltan•  2011. április 26. 06:50

Egy gondolat a bánatról

Olyan vagy mint egy magányos parti szikla,
állsz egyedül s nézel magad elé némán,
vagy riadt gyerekként behunyod a szemed
és üldögélsz sokáig csüggedten, bénán,
éjszakánként minden kis neszre felriadsz,
csak bámulsz ki elmerengve az ablakon,
miközben egész testeden végigcsorog
valami kimondhatatlan nagy fájdalom,
kinyújtod a kezed az esti sötétben,
de már csak az üres levegőt markolod,
neki támasztod hátad a hideg falnak,
s a bánat cseppenként gördül le arcodon.