Grigo_Zoltan blogja

Grigo_Zoltan•  2015. december 24. 22:27

A szeretet ünnepén......

.....minden Kedves poetesnek, Nagyon Boldog, Békés ünnepeket, Szeretetteljes, Új Észtendőt kívánok.  Zoli

Grigo_Zoltan•  2015. december 23. 23:24

A szeretet illata...

Most, hogy közelít felénk újra a karácsony,

eszembe jutott az a tépett kis fenyő,
amit a piac egy eldugott sarkából,
boldog mosollyal húztál nekem elő.
Alig engedted, hogy én vigyem hazáig,
pedig hideg volt már, a hó is leesett,
jöttél mellettem, begombolkoztál állig,
és olyan gyönyörűen fénylett a szemed.
Belekapaszkodtál szorosan karomba,
szép voltál mint a kivilágított város,
néha megálltál és néztél rám ragyogva,
ahogy fényfüzérek az útszéli fákon.
Két karácsonyt váró, izgatott nagy gyerek,
boldogan siettünk kis fenyőnkkel haza,
Szenteste volt, a hó nagy pelyhekben esett,
és szállt a házak közt a Szeretet illata.


Grigo_Zoltan•  2015. december 21. 21:51

Már érzem...

Már érzem bőröd bársonyát,

ma este nem gyújtok mécsest,
szemedben még lobog a láng,
szememben még égnek a fények,
magamba szívom illatod,
érzem ízedet nyelvemen,
hajam borzolja sóhajod,
vállamon kicsit megpihen,
tenyerembe feszül tested,
ívben meghajlik mint a nád,
húrokat penget a kezem,
érzékeinknek dallamát,
száguld ereinkben a vér,
szerelmet markol tenyerünk,
amikor szivünk összeér,
végtelen időt ölelünk.


Grigo_Zoltan•  2015. november 29. 15:51

Mondd...

Mondd!- simogatnál engem mint a szél,
fázós reggelen, néma alkonyon,
öleléseddel melegítenél,
ha a bánat szívemen átoson,
állnál mellettem esőben,viharban,
ha nem kérném, adnád a véredet,
takarnál, ha magam kitakartam,
játszanád velem újra az életet,
az idő, ha nem ad több kegyelmet,
akkor is tudnál látni még, szépnek,
egyszer majd öregen és betegen,
ha szememből a fények kiégtek,
elengednél hogyha vinne a szél,
amikor életem lábad elé dől,
fognád a kezem ha még nem mennék,
elrejtenél engem a halál elöl?

Grigo_Zoltan•  2015. október 4. 20:15

A hidak alatt....

Lent jártam a pesti hidak alatt,

halkan gördült a víz és álmodón,
hűs szellő borzolta, simogatta,
amerre mentem minden lábnyomom.
Megpihentem az öreg lépcsőkön,
és csak néztem csendesen a Dunát,
ahogy ringatott hátán sok hajót,
hordozott néhány megfáradt uszályt.
Fejem felett szálltak a sirályok,
lábamnál úsztak félénk vadkacsák,
a túlsó parton, a Gellert-hegyen,
arany ingüket vették fel a fák.
A rakpart kopott kövein a szél,
egy hulló falevet kergetett,
szomorúan nézett felém a nyár,
  1. majd elsuhant a néma víz felett.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom