GreVita blogja

GreVita•  2024. június 23. 08:42

Szent Iván éjszakáján


Balaton, Balaton

ringatja a csónakom.

Ketten ülünk benne Te meg én,

szerelmünk tengerén.

A víz lágyan locsog,

kis csónakunk oldalán.

Az égen csillagvirágok gyúlnak,

szívünkben örök fiatalság.

Varázslatos, teliholdas éjszaka,

csak kívánni kell és teljesül.

- Életünk hajója mindig nyugodt vizeken haladjon!

 Minket elkerüljenek a zord viharok! -

A tüzeket már meggyújtottuk,

itt ég legbelül a szívünkben.

A sötétséget is elűztük,

már hatalma felettünk nincsen.

Újjászületett a lelkünk és

csodálatos, hogy újra szeretünk!


2024. június 23.

GreVita•  2024. június 21. 14:00

Fülemüle


Két hete már, vagy több is talán,

minden este ablakom elé száll egy kismadár.

Éjféltájt érkezik, felül az ág hegyére,

megköszörüli torkát és rázendít a zenére.


Szerenádot ád, s míg a Nap elő nem dugja első sugarát,

addig abba nem hagyja, csőre be nem áll.

Fütyül, trillázik, csattog, cserreg...

visszhangzik az éjszakában a madárének.


Szólózik, konkurenciája nincsen,

így csak az övé minden figyelmem.

Ágyamban fekszem, hallgatom az előadást.

Arcomon mosoly fakad, - ó ez annyira csodás!


Dalnokok királya vagy!

Tiéd a legszebb ének, ami csak madártorkon kiférhet.

Csordultig tölti meg a szívemet örömmel, 

a lelkemet az égig emeli fel.


Kis Fülemülém, édes Csalogányom!

Sokszor gyere még, hangodat hadd csodálom!

De tudom, hogy egyszer nem jössz többé,

és az éjszaka újra csendes lesz mint rég.


Akkor is köszönöm, hogy nekem daloltál,

szürke életembe egy kis színt varázsoltál.

Ha valamikor majd újra erre repülsz, szállj le, pihenj meg nálam.

Ha nem is egész éjszakára, legalább egy nótára.


2023. május 9.

GreVita•  2024. június 19. 18:29

Te vagy


Te vagy a férfi, én a nő.

Te vagy a gyengédség, én az erő.

Te vagy a kéklő ég, én a Napod.

Te vagy a Hold, én a csillagok.

Te vagy az éj, én a hajnal.

Te vagy a vágy, én a sóhaj.

Te vagy a simogatás, én az ölelés.

Te vagy a mosoly, én a nevetés.

Te vagy a meleg tekintet, én benne a fény.

Te vagy a tavaszi zápor, én a virágos rét.

Te vagy az ér, én benne a vér.

Te vagy a borsó, én rajta a héj.

Összetartozunk semmi kétség.

Te vagy... Te vagy...

És még mennyi minden vagy nekem.

Felsorolni lehetetlen.

A mindenem vagy, Édes Egyetlenem!


/2022. május 15./

GreVita•  2024. június 13. 10:11

Ma is itt vagyok


Ma is itt vagyok megcsodálni,

e vidék ritka szép ékkövét.

Tél vége felé járunk, még minden csendes, békességes,

egy lélek sincs mi megzavarná ébredését.


Egy kövön ülök az "ölében" néma csendben,

körülfon a szépséges anyatermészet.

Ha távolba tekintek, összeér a víz az éggel,

s nem tudok betelni a végtelen kékséggel.


Felszíne folyékony ezüst tükör,

benne a Nap ragyogó mosolya tündököl.

Megsimítom bársonyos, lágy felszínét,

olyankor semmivé válik az aranyos kép.


Így játszom, s mit a kezemmel keltek ráncokat,

pillanatok alatt újra kisimulnak.

Majd egy lapos kővel kacsázok,

pattan vagy kettőt, hármat...


Balaton nekem Te vagy az igaz szerelmem!

Te mindig itt maradtál mellettem

és mint egy jóbarát, mindenkor meghallgattál türelemmel. 


Elsírhatom Neked örömöm, bánatom,

tudom, hogy soha senkinek ki nem adod.

Nekem Te vagy a nagy Ő,

kit boldogságában alkotott a Teremtő.


/2024. 02. 25/

GreVita•  2024. június 6. 19:19

Színes vers


Tegnap éjjel álmomban,

színeset álmodtam.

A természet palettáján,

különleges színeket csodáltam.


El is határoztam ma mindent színesebben látok.

Hiába van SZÜRKE hétköznap,

színpompás lesz a mai nap!


Hajnal lett, a Nap is ébred,

NARANCSVÖRÖS takarója alól bújik elő éppen.

ARANYLÓ sugara beragyog az ablakon,

PIROS arcomra nyomban mosolyt varázsol.


Milyen szép nap, kimegyek a kertbe.

Körülnézek, ZÖLD minden.

Zöld fű, PÁFRÁNYZÖLD bokrok, ÖRÖKZÖLD fenyő.

Ez a piktor lenyűgöző!

Vajon milyen színeket kevert mára?

Szemem kutat a láthatárban.


A felhő HÓFEHÉR, az ég AZÚRKÉK.

Balaton felett a levegő VIBRÁLÓ-KÉK.

A víz TENGERKÉK, TŰRKÍZ foltokkal.

A hegyek SÖTÉTKÉKEK, FEHÉR pontokkal.


A pad amin ülök NÉGERBARNA.

A fa ami árnyékot ad, rezgő nyárfa.

Ennek a fának ezüstös a levele,

olyan EZÜST éppen, mint a víz tükre.


Még a virágokról nem is beszéltem.

Színes kavalkádjuk tárul elébem.

Olyan színek, melyek nevét nem is tudom.

Elég, hogy csak bámulom.


Az alkonyat is eljő szépen, lassan.

A Nap lemenőben.

BÍBOR, RAGYOGÓ SÁRGA,

VIOLA lesz az ágya.

Mire a színek mind eltűnnek,

az ég újra ÉJKÉK lesz felettem.


/2022. május/