Szabad-láncon

Szabad láncon

Légkő szorongatja a szívem.
Sajogva karcol, horzsol tétlen.
Görnyedve botladozom alatta.

A nagyok mondják nekem: „Menjek;
mert ők mindig mögöttem lesznek!”
Ám amikor lépek, gáncsot vetnek.

A szélrózsa egy iránya sem jó,
s egyre mélyül az ingoványos tó.
Simogatva szúrnak a szavak.

Szól szabad láncra vert farkas-lelkem.
Ezüsthold őshatalmáért vonyít.
Hangját én süketen követem.

Görnyedve szívem köve alatt
lágyan horzsolnak balga szavak.
Tudom, mindig mögöttem lesznek!
Farkasom láncai megcsörrennek…