Én-ostrom

Bekesi.Fanni89•  2020. július 25. 22:35  •  olvasva: 98

Én-ostrom

avagy Én-harc


Zsugorodik az ego-kupola.
Legmélyén állok csendben üvöltve.
Visszhangtól reped selyem gubója.
Én <-> én időtlen titán-háborúja.


Zsugorodik, reped puha selyem.
Mélyén ego súgja: "Maradj velem!"
Alattomban fojtana, szorítna,
pókháló-kötelet rám borítna.


Omlik, szakad a ragadós selyem.
Kupola volt, árnyékvár, védelem.
Én-visszhangom suttog. Egyre halkabb.
Ön-titánom talán legyőzhetem...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Bekesi.Fanni892020. augusztus 16. 14:49

A tegnapi napon saját verseim közti is publikálták ezt az írásomat, itt a poet-en.

Érdekességnek szeretném itt leírni, hogy a sorok szótagszáma direkt tíz. Kivéve az első versszak negyedik sorát.
Ugyanis a tíz a tökéletesség, a teljesség egyik száma, amit egy erőteljes ellentmondásnak szántam, hiszen senki sem tökéletes. Az önmagunkkal való vívódás pedig végképp nem lehet az.

Ha van további kérdés, vélemény a versről szívesen várom!

Bekesi.Fanni892020. július 27. 15:30

@Mikijozsa: Köszi szépen! :)

Mikijozsa2020. július 27. 15:24

:) oké

Bekesi.Fanni892020. július 27. 15:21

@kisspatricia: Köszönöm szépen kedves Patrícia!
Örülök neki, hogy tetszett.

Egy külsős szem hamarabb észre veszi a gépelési hibákat, köszönöm, hogy figyelmeztettél rá. Javítottam. :)

kisspatricia2020. július 27. 07:10

Tetszik a versed. Bizony sokszor magunkkal is háborúzunk. A negyedik sorban elírtad a háború szót 🙂 Amúgy tetszik ez az " én időtlen titán-háborúja" kifejezés.