Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Én-ostrom
Bekesi.Fanni89 2020. július 25. 22:35 olvasva: 98
Én-ostrom
avagy Én-harc
Zsugorodik az ego-kupola.
Legmélyén állok csendben üvöltve.
Visszhangtól reped selyem gubója.
Én <-> én időtlen titán-háborúja.
Zsugorodik, reped puha selyem.
Mélyén ego súgja: "Maradj velem!"
Alattomban fojtana, szorítna,
pókháló-kötelet rám borítna.
Omlik, szakad a ragadós selyem.
Kupola volt, árnyékvár, védelem.
Én-visszhangom suttog. Egyre halkabb.
Ön-titánom talán legyőzhetem...
Bekesi.Fanni892020. augusztus 16. 14:49
A tegnapi napon saját verseim közti is publikálták ezt az írásomat, itt a poet-en.
Érdekességnek szeretném itt leírni, hogy a sorok szótagszáma direkt tíz. Kivéve az első versszak negyedik sorát.
Ugyanis a tíz a tökéletesség, a teljesség egyik száma, amit egy erőteljes ellentmondásnak szántam, hiszen senki sem tökéletes. Az önmagunkkal való vívódás pedig végképp nem lehet az.
Ha van további kérdés, vélemény a versről szívesen várom!
Bekesi.Fanni892020. július 27. 15:30
@Mikijozsa: Köszi szépen! :)
Mikijozsa2020. július 27. 15:24
:) oké
Bekesi.Fanni892020. július 27. 15:21
@kisspatricia: Köszönöm szépen kedves Patrícia!
Örülök neki, hogy tetszett.
Egy külsős szem hamarabb észre veszi a gépelési hibákat, köszönöm, hogy figyelmeztettél rá. Javítottam. :)
kisspatricia2020. július 27. 07:10
Tetszik a versed. Bizony sokszor magunkkal is háborúzunk. A negyedik sorban elírtad a háború szót 🙂 Amúgy tetszik ez az " én időtlen titán-háborúja" kifejezés.