Gombaszerelem
Kromoszómák!
A kromoszómák!
Csodája a nő.
Bájával kelti varázsát.
De, minő?
Korával mind, csodás!
Vidám mosollyal,
Ámulom, a cipőkopogást,
Mert távolról súgja, alakját.
Ha tévednék, azért tetszik!
Az igazi nő, kortalan.
Egyszerűn szép,
És semmi más!
Szépséggel jár,
Hogy egoisták!
Azzá tettük, mi férfiak.
Emancipáltak mind.
Ha, nem kevesebb tudással,
Három tonna öntudattal.
Halk kacajuk néha többre megy,
Mint félórás forró ölelés!
Örülök, ha közöttük lehetek!
Helyén csodálhatom, lelküket.
Hülyeséget , annyit
Egyszerre sehol, nem hallok!
A nevetésem néha alig bírom tartani.
Veletek akkor jó, ha mint a totón a mérkőzés x-re áll.
Azért (y) a játékvezető, hogy tudjátok , csípőből kritizálni!
2018.12.23.
Sokcsók!
Golf!
Golf!
”M”!
Szabad, már eleget voltál, vélem.
És én is magamban.
Volt időm elmélkedni.
Néha, azt hiszem, köröttem, a pokol.
Körülnézek, látom nem vagy sehol.
Tehát ez még nem az, csak alul értékelem.
Befejeztem mindennemű keresést, utamon, mindenfajta oldalon.
Mert rájöttem, A nők csodaszépek ugyan,
De magasan van a léc utánad így, közel sem hibátlanok.
Ma láttam egy kisbabát a buszon, gyermekkocsiban.
Nem vett tudomást a környezetéről, csak gyűrögetett,
Látszólag komoly érdeklődés nélkül egy hozzá is hatalmas reklámújságot.
Arra gondoltam, még azt éli meg, amit én a strooke. Után betegágyamon.
Csak te voltál az egyetlen, akire nagyon vártam és pontosan emlékeztem..
Érdekes gondolatokat éltem meg egy pillanat alatt!
Minden bizonnyal úgy szerettél, mint én téged.
Tehát, még szeretsz és hiányzom, vagy kísértek benned néha.
Hiányzol! Tudom, hogy vagy így, meg akarlak ismerni.
Nem tudhatom, mi lehetne belőle
Tedd a kérdést a többi megválaszolatlan mellé, a kispolcra.
Elzárkózol előlem, nem sejtem mit tegyek.
Talán csónakba ülök és elindulok a Golf áramlaton.
Ha odafönt, még mindig biztosak bennünk, megtalállak,
Vagy elém kanyarodsz valahol! Nélküled, a sorsra kell bíznom.
Partot érve, megtalállak, tudom!
Mindvégig bíztam és most is csak benned!
Nem hittem a videót, sem a fotókat.
Nem! Mert ismertelek. Te, nem voltál olyan!
Tudom, a bizalom útja rögös és a kanyarok rajta
Mind, hibáink eredői, de bíztam, hát vakon!
Lelkem, már sivatag telve fullasztó homokkal.
Sós verítékkel a hátamon, tikkadtan rád szomjazom!
Kellenek gondolataid és minden bajod.
Csak lássak beléd, most, így kicsit!
Add nekem lelked, néhány pillanatra.
Nevessük ki együtt a sorsot.
Körülöttem a rendezetlen dolgok,
Mára illatos, zöld réten landoltak
Boldogan mutatnám, csak neked!
Csak neked, egyetlenem!
U.i.: Talán belém csapott valami kávézás közben.
Villám, meteor, de fejbe kólintott!
2017.06.28.14 h.40 m.
„Sokcsók”!
Levél, gyermekeimhez!
Levél, gyermekeimhez!
Ha vicsorog a környezet,
Utána megint, hasznos lesz a napsugár,
Tudd, fiam, nem vétkezett senki sem!
Sorsod sajnálom,
De ellenünk a törvény,
Hogy kell kiválasztódás! Kik vélik,
A gonosz szülte.
Igazuk lehet, de nem az ördög az!
Vétkes csak az lehet,
Ki az életet ilyennek teremtette!
Mi, veletek,
Esendők vagyunk.
Tudásodon és sejtjeid emlékezetén múlhat az,
Mint élhetsz, hogy bírod majd az életed.
Szenvedéssel, de boldog lehetsz!
Akkor is, ha zord, a környezet!
Mind szertelen vadságába születtünk.
Életed akkor is szép keringő lehet!
A bajt mi hoztuk rád!
Hogy megtanuld, mily átok a tudatlanság!
Csak születés, mi majdnem ingyen.
A többi, veszett küzdelemben.
Bár, sokat hibáztunk,
Mit csak utólag látunk!
Ti vigyázzatok arra,
A megélhetés ne legyen kapzsiság, vására!
A magántulajdonnál, találjatok jobbat,
Mi embert küzdeni, késztet!
Két opció létezik csak!
Hinném, és nem tudom még!
Sose hagyd elcsavarni eszed!
Ha tulajdon még is kellene,
Ti is beültök e hintába!
És nyekereg már,
A magántulajdon mozgatórugója.
A minden közös,pedig agyhalott.
És ez lesz az első feladat!
Hasznos tudás és szerencse legyen veletek!
:Apa!
Kis Sándor.
Békés.
2020.02.02.
„Sokcsók”!
Kételyek!
Oly sokan beszélünk az örökkévalóság értelmezéséről és mikor, boldogok vagyunk, szándékunk, hogy meg tartsuk, ezért utána két kézzel nyúlunk, mert azt gondoljuk, minden így marad, ha elkaptuk, Így marad és fürödhetünk benne, míg a világ kiteljesedik, mint örökkévalóság, Csak, hogy az örökkévalóság, a valósághoz képest,Egy bigott önfejű zsivány! Néha mellénk áll, megmutatja magát, majd érinteni szeretnénk, Rezzen és elszalad, búcsúcsók nélkül. Mi pedig várunk türelemmel, abban bízva majd visszajön, belátja velünk mindennél jobb és végleg elpihen mellettünk. De, a kis hamis kis pihenés után, elkezd unatkozni, majd tobzódni. Nyugtalanul keresi éjjel a fényes napot! És nappal álmodja a hold ezüstjét, már rettegsz. Mikor leszel megint, mostohagyerek! Hiába, mert mindig minden örökkévalón ugyanaz, avagy ugyanúgy történik Mert az örökkévalóság sosem mondta senkinek, hogy ő a folytonosság!
És hölgyek, azóta kíváncsiak vagytok vajon milyen lehet, ha az imádottat megcsalja. Csak egyszer kel megtenni és máris csapdában érezheti magát, mert rendszeressé, folytonossá válik! De szerettem volna azt írni helyette, hogy válhat! Nem sikerült a betűk nem voltak hajlandók beállni a sorba, mert már eleget pihentek azt gondolják, Kíváncsiak már arra, ugyan mi is az, az, örökkévalóság és Először parányi apró kis lépésekkel elindulnak felé, még némi óvatossággal, majd felgyorsulnak és már, mint az őrült,a szél lendületét kihasználva, már rohannak! Most itt állok, az örökkévalóságom után kacsintok, mert éppen elszaladt, de kitoltam vele, felvettem videóra, menjen, repüljön, keresse a kis csitri. Tyúk szaros , Léte alacsony szintű értelmét, valóságát! A végére kiderült számomra az örökkévalóság nem lehet más csakis az emberi értékünk! És az nem szerelmünk, vagy családunk számára, Hanem magunk önmegvalósítására! Bizony, hogy nem! Mert ők részrehajlók, alul illetve felülbírálnak. Egyedül csak a közöny dönthet arról, vajon mennyit is érünk?
Kis Sándor.
Békés.
2019.09.13.
„Sokcsók”!
Becenevek!
Becenevek!
Számolhatatlan a női nem e világban!
És ha a lányokat nem sorolom,
Akkor sem végzek vele a hónapban.
Ha szerelemnek egyszer sem lenne vége,
Mondd, mindezt ugyan honnan tudnánk?
Csinálni, mit is kellene, csak megadni magad a nem kopírozó sorsodnak.
És haladni, menni mindig előre.
A szerelem korsólya törékeny, ugyan de a haladás gyümölcse,
Merre mész, nézd, ott érik, hogy a múltból, Miként születtek, kedvenc beceneveid,lelked titkaiból! Túl élve, mindent, mert a sors azokból jegyzi.
Mennyire jöttek szíved zugaiból, kedveskedő
Szavaid! Míg emlékeid újra teremtik múltad, hogy a jelened, a régi folytatása legyen!
Mert érezned kell azt a furcsa állapotot, hogy régi életed miatt, mennyi, de mennyi minden van mi haszontalan kimaradt! Élj hát, boldogan és becsben, Nélkülözve a hazugságot.
.És valósággá válik, minden törött álmod!
Kis Sándor.
Békés.
2020.08.12.