Az élet "széljárásai"

> Vannak emberek, akik a saját életükben járnak körbe-körbe, mint egy belső labirintusban. Minden új döntésük csak egy újabb kanyar, minden felismerés egy újabb falfestmény  de kijárat sehol. Díszítik a falakat, hogy ne fájjon annyira, hogy még mindig nem fejlődtek. 

> Vannak, akik nem élnek előre, csak ismétlik magukat , mint amikor valaki mindig ugyanoda tér vissza, csak új szavakkal, más időpontban. Nem fejlődnek, csak tovább dekorálják a múltjukat, mintha az újdonság illúziója pótolhatná az irányt.

> Van, aki nem lép tovább, csak más fényben mondja ugyanazt. A haladás látszata néha csak új szavakban él. S közben a lelkében ugyanaz a bútorozás marad: nosztalgia, öncsalás, és egy irány nélküli vágy.

> Vannak, akik nem keresnek kijáratot, csak kényelmesebbé teszik a cellát. A falakat emlékekkel tapétázzák, a kulcsot pedig az önvád mély zsebébe süllyesztik.

> Az élet sokaknak nem út, hanem kör, és ők nem kijáratot keresnek, hanem megszokott sarkokat, ahol már tudják, hogyan kell viselkedni. Nem akarnak eltévedni, ezért inkább ott maradnak, ahol már egyszer elvesztek.

> Van, aki nem az irányt keresi, hanem a régi tévelygés térképeit lapozza. A sarok, ahol egyszer elveszett, mára otthonosabb, mint bármi, ami új lehet.

> Két ember akkor szereti igazán egymást, mikor "egymásból táplálkozva" egyik sem pusztul bele. Egy olyan kapcsolat, ahol a lelkek nem elhasználódnak, hanem gazdagodnak az összefonódásban, és mégis megőrzik önmagukat. Nem kizsákmányolás, hanem szimbiózis.

> Az élet nem egyenes út - kiszámíthatatlan. Hol gyengéd, hol erőteljes. Az áldásnak idő kell, hogy megérjen és összehangolódjanak a körülmények. Az áldás nem mindig villámként érkezik, néha csendben gyűjtődik, mint a harmat, amire csak a napfény teszi rá a végső pecsétet. 

> "Az élet íve" nem vonal, inkább széljárás. Néha simogat, néha túl hangos. De minden kanyarban ott rejtőzik egy tanulság, egy lassú áldás, amit csak az lát meg, aki nem siet.

> Ha nem nylik ki egy ajtó előtted, még nem jelenti, hogy örökre zárva is marad. Tudd, hogy az idő még dolgozik rajta. 

> Bármit is kérj az élettől, azzá válik, mire legnagyobb szükséged van. - Egyfajta mágikus igazság, hogy a vágy akkor érkezik, amikor már nem vágy, hanem kulcs. 

> Fényed sosem hagyott el, csak elhomályosult a fájdalom rétegei alatt. A fájdalom nem törli, csak rétegzi. A fény sosem tűnik el, csak néha elbújik. 

> Mi neked való, nem megy el melletted. Az ajtó a  tökéletes pillanatban megnyílik előtted. Lépésről lépésre egy olyan erő vezet, mely jobban ismer téged, mint te önmagad. Bízz benne, hisz ahol lenned kell, pontosan ott vagy.