Gubanc és a "Szakértő" II. rész

Morcos, miután kiheverte az arculcsapást a gumicsizmával, nem adta fel. De mivel a saját esze kevés volt, hívott egy "Szakértőt". Ez a Szakértő egy olyan ember volt, aki mindenről tudott mindent, mert elolvasott róla három prospektust. Tetőtől talpig terepszínben érkezett, és annyi műszert aggatott magára, hogy ha beleesett volna a vízbe, mágnesként rántja le a tó fenekére az összes rozsdás szöget.

- Ide figyelj, Morcos - mondta a Szakértő, miközben egy digitális halradart eregetett a vízbe. 

- Te itt nem halakkal harcolsz. Ez itt egy anomália. Itt a talaj szerkezete és a víz pH-értéke olyan rezgéseket kelt, ami...

Gubanc ott figyelt a part menti rekettyés gyökerei között. Hallgatta a Szakértőt, és majdnem elhányta magát a sok idegen szótól. "Anomália? Rezgések?" - gondolta. - "Ez az ember még a saját árnyékának is GPS-szel köszönne."

Gubanc tudta, hogy a Szakértő sokkal veszélyesebb, mint Morcos. Mert Morcos csak buta volt, de a Szakértő elméleteket gyártott. És az elméletek ellen nem elég egy gumicsizma.

A Szakértő egy különleges, "elektromos gilisztaszimulátort" dobott a vízbe. Ez egy műanyag izé volt, ami villogott, zenélt, és azt imitálta, hogy ő a világ legboldogabb csalétke.

Gubanc odaúszott. Körbejárta a villogó műanyagot. - Te meg mi a fene vagy? – kérdezte tőle. A gép csak annyit válaszolt: "Bíp-bíp. Szeress. Kapj be. Bíp-bíp."

Gubanc elvigyorodott. Ez a gép csillogott, de nem volt benne egy gramm föld sem.

Fölmászott a partra, pont a Szakértő lába mellé, aki épp egy táblagépen elemezte a "halak pszichológiáját". 

- Elnézést, Uram! - szólalt meg Gubanc. - Nem akarom félbeszakítani ezt a tudományos áttörést, de a halradarja épp egy kapitális, 1942-es német tengeralattjárót jelez a nádasban.

A Szakértő megugrott. - Tengeralattjárót? Egy kerti tóban? 

- Nos - vonta meg a vállát (ha lett volna neki) Gubanc -, a "rezgések" és az "anomáliák" világában bármi lehetséges, nem igaz? De ha megnézi azt a sárga gombot a készülékén, szerintem az a "mélytengeri atomtámadás" üzemmód. Én a helyében nem nyomnám meg, kivéve, ha tud úszni terepruhában.

A Szakértő, aki imádta a saját fontosságát, rögtön elhitte, hogy talált valami gigantikusat. Elkezdte nyomkodni a gombokat, állítgatni a frekvenciát, Gubanc pedig közben a víz alatt a villogó műanyag giliszta zsinórját ráhurkolta a Szakértő saját nadrágszíjára (ami persze lazán lógott rajta a sok felszerelés súlyától).

- Most! - kiáltotta Gubanc. - Most jön a jel! Húzza, mielőtt elmerül a tudomány!

A Szakértő rántott egyet a horgászboton, de mivel a zsinór a saját nadrágszíjához volt kötve, a rántástól a nadrágja egy pillanat alatt a bokájára szaladt. A nagy lendülettől a Szakértő elvesztette az egyensúlyát, és a méregdrága táblagépével, a halradarjával és a terepszínű becsületével együtt - "BUMM” - beleborult a langyos iszapba.

Gubanc csak annyit mondott a vízből kikászálódó, sáros Szakértőnek: - Azt hiszem, a pH-érték mostanra stabilizálódott. De a nadrágja... nos, az egyértelműen a múltban ragadt.

A Szakértő és Morcos azóta sem jártak a tónál. Azt beszélik a faluban, hogy a tó „intelligens és bosszúálló”. Gubanc pedig aznap este dupla adag komposztot kapott a békáktól, akik végre nyugodtan tudtak kuruttyolni.