A három aranylevél

Egy gyönyörű, régi erdőben állt egy öreg fa, amely az év minden napján három aranylevelet termett. A falubeli emberek úgy hitték, hogy ezek a levelek varázserőt hordoznak, és aki megszerzi őket, az bölcsebbé válik.

Egy fiatal lány, név szerint Lilla, elhatározta, hogy megkeresi az aranyleveleket, és tanul belőlük. Elindult az erdő mélyére, míg végül az öreg fa elé ért. A fa szelíden megszólította őt: – Kedves Lilla, a három aranylevelem tanulságokat hordoz. De mielőtt megérintheted őket, tudnod kell, hogy amit egyszer megtapasztalsz, már nem tudod visszafordítani.

Lilla bólintott, és megérintette az első levelet, amely így szólt: – Az idő. Az idő a világ legértékesebb kincse, de sosem tér vissza, ha elvesztegeted. Értékeld minden pillanatát.

Miközben Lilla továbbhaladt, megérintette a második levelet, amely megszólalt: – A szavak. Amit kimondasz, sosem vonhatod vissza. Gondold meg, hogy mit mondasz, mert szavaid hatása örökre veled marad.

Végül elérte a harmadik levelet. Ahogy megérintette, az így szólt: – A lehetőségek. Minden alkalom, ami az életben eléd tárul, csak egyszer van ott. Fogadd el, vagy hagyd elmenni – de tudd, hogy nem tér vissza.

Lilla megértette, hogy a fa bölcsessége óriási felelősséget helyezett rá. Az aranylevelek csodás fényben ragyogtak, mielőtt lassan eltűntek a fa ágairól. Az öreg fa végül így szólt: – Most már ismered az aranylevelek titkát. Vigyázz rájuk, és oszd meg azokat, akik képesek hallgatni rájuk.

Lilla hazatért, és attól fogva minden napját úgy élte, hogy tisztelte az időt, bölcsen használta a szavait, és bátran lépett, amikor lehetőség kínálkozott. Az aranylevelek tanácsa örökre vele maradt.