A Gubanc, aki túljárt a horgász eszén I. rész

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy giliszta, akit a többiek csak Gubancnak hívtak. Nem azért, mert folyton összegabalyodott volna, hanem mert a feje tele volt bonyolult ötletekkel, amikkel rendre túljárt a többi erdei lakó (és főleg az emberek) eszén. Gubanc nem volt se Margit, se Pista, ő egyszerűen csak Gubanc volt, a földalatti intellektusa.

A tavacska partján lakott, ahol hetente megjelent egy Morcos nevű horgász. Morcos mindig ugyanazzal az elszánt, de reménytelen arccal ült le, és a világ összes gilisztáját ki akarta fogni. De nem ám a finom, vékony horgászcuccokkal, hanem valami brutális, "egytonnás halra tervezett" felszereléssel, mintha legalábbis Loch Ness-i szörnyre vadászna.

Gubancot ez idegesítette. Nem azért, mert félt volna, hanem mert Morcos olyan zombisan együgyű volt. Minden alkalommal odafurakodott a horoghoz, körbenézett, mint aki azt mondja: "Tényleg ennyire hülyének néztek minket?”, majd elegánsan elkerülte, miközben a mellette lévő, kevésbé eszes testvéreit sorra felszedték.

Egy napsütéses reggelen Morcos újra megjelent. Kiterítette a szokásos arzenálját: hatalmas damil, egy horog, ami egy kisebb karomra hasonlított, és egy vödör, amiben már ott ficánkolt néhány szerencsétlen giliszta.

Gubancnak elege lett. Fölmászott a földre, pont Morcos csizmája elé, és elkezdett gondolkodni. "Mi az, ami az embert a legjobban kihozza a sodrából? Hát az, ha valaki túlságosan okoskodik” - villant be neki.

Elindult a tavacska széléhez, és feltűnően nagy ívben, lassított felvételen elúszott a horog mellett. Morcos felvonta a szemöldökét. Aztán Gubanc visszajött, és most már egyenesen a horog mellett, mintha mérné, mekkora. Morcos morogva, de kicsit felélénkülve nézte.

"Ez meg mit csinál?” - gondolta a horgász.

Ekkor Gubanc elkezdett beszélni. Naná, hogy tudott, csak eddig nem akart lejátszani az emberi szinten.

- Jó reggelt, Morcos úr! - rikácsolta vékony, de átható hangján. - Látom, ma is az apróbb fajtákra vadászik. Nem túl hatékony, ha megengedi, a túlélési esélyek szempontjából...

Morcos majd leesett a székről. Egy beszélő giliszta!

- Te... te beszélsz?! - motyogta.

- Természetesen! - válaszolta Gubanc. - És ha már itt tartunk, szerintem a horog beállításával van egy kis gond. Az a szög... azt hiszem, ha egy fokkal jobbra döntené, sokkal nagyobb lenne a fogás. A súlypont eltolódása... tudja.

Morcos, aki amúgy sem volt a legélesebb kés a fiókban, és imádta, ha valaki okoskodik neki, teljesen elbizonytalanodott.

- Tényleg? - kérdezte, és elkezdte tekergetni a damilt.

Gubanc kihasználta a pillanatot. Elúszott egyenesen a horoghoz, és rákapcsolta a horog hegyét egy miniatűr, vízinövényből font hurok segítségével a damilra. Aztán elkezdett kapálózni, mint egy bolond, de úgy, hogy a horog ne akadjon bele semmibe.

- Segítség! - rikoltozta. - Beragadtam! Ez a rossz szög! Kijavítaná, Morcos úr? Kicsit lazábbra kéne engedni a damilt!

Morcos pánikszerűen elkezdte tekergetni az orsót, lazította a damilt, húzta, próbált rájönni, mi a fene történik, közben már azt számolgatta, mennyit kap egy beszélő gilisztáért a cirkuszban. Gubanc ekkor egy gyors mozdulattal ráakasztott egy sárral telegyömöszölt gumicsizmát a víz alatt.

- Na, most húzza meg igazán, Morcos úr! Ott a kapitális fogás! - kiáltotta Gubanc.

A horgász rántott egy hatalmasat, vért izzadva tekerte az orsót. "Megvan! Ez a rekord!” - üvölti. Kitépi a vízből a dögnehéz csizmát, ami pont pofán vágja a lendülettől.

Morcos ott ült a parton, csizmával az arcán, Gubanc pedig visszacsusszant a földbe, és csak ennyit mondott magának: - Na, ma is megmentettem egy hülyétől a világot. A többiek meg azt hitték, csak egy giliszta vagyok.

Morcos azóta sem érti, hogyan foghatott ki egy csizmát. A faluban azt meséli, hogy „valami óriási lény” cibálta meg a damilt. Gubanc pedig azóta is röhög a bajsza alatt - már ha lenne neki.

Gubanc pedig kinevezte magát a tó hivatalos horgász-elriasztójának. És képzeld: fizetést is kért érte. Komposztban.

Záróakkord: Ha valaki túl okosnak akar tűnni, de közben elfelejt gondolkodni, azt még egy giliszta is megvezetheti. A tudás ugyanis nem méret kérdése - Gubanc ezt már régóta tudja.

Csak azért, mert valaki kicsi és csendes, még nem biztos, hogy ő a csali. Néha pont a legkisebbek azok, akik a partról mozgatják a szálakat.