Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
"Diogenész elmélkedése"
Gloren• 2026. április 11. 18:08 • olvasva: 63
Ki is volt ez a Diogenész? (Röviden a "hülyeségről")
Szinópéi Diogenész az ókori Görögország "fenegyereke" volt, aki több mint kétezer évvel ezelőtt rájött arra, amit mi ma is csak tanulgatunk: a legtöbb dolog, amiért hajtunk, teljesen felesleges.
Ő volt az a filozófus, aki:
Hordóban lakott, mert azt vallotta, hogy minél kevesebb cuccod van, annál kevesebb dologgal tudnak zsarolni.
Lámpással járkált fényes nappal Athén főterén, és mikor megkérdezték, mit csinál, csak annyit mondott: "Embert keresek!" – utalva rá, hogy a tömegben mindenki csak arcot visel, de valódi jellem alig akad.
Visszaszólt a világhódítónak: Mikor Nagy Sándor, a kor leghatalmasabb ura megállt előtte és felajánlotta, hogy bármilyen kívánságát teljesíti, Diogenész csak ennyit válaszolt: "Állj odébb, ne takard el a napot!"
Sokan bolondnak nézték, kutyának csúfolták (innen ered a "kinikus"/cinikus elnevezés is), ő viszont büszkén vállalta ezt. Mert míg mások a társadalmi elvárások és a vagyon rabszolgái voltak, ő volt az egyetlen igazán szabad ember.
Az alábbi elmélkedés az ő szemüvegén keresztül néz ránk, mai "modern" emberekre...
"Hülye vagyok, mert szabad."
" Aki nem akar győzni, azt nem lehet legyőzni."
Nézem őket a hordóm széléről, és néha tényleg megáll az eszem.
Úgy rohangálnak körbe-körbe, mint a mérgezett egerek, gyűjtik a felesleges vackokat, építik a díszes falakat, aztán még nekik áll feljebb, ha én csak ülök a napon, és nem csinálok semmit.
Jönnek a lámpásomhoz, és kérdezgetik: "De Diogenész, miért nem akarsz te is többet? Miért nem vagy olyan, mint mi?"
Hát pont azért, mert látom rajtatok, milyen az, amikor valaki "olyan".
Azt mondják, magányos vagyok. Pedig sosem vagyok magányosabb, mint amikor olyanok között kell ülnöm, akiknek minden mondata egy előre gyártott panel.
Akiknek a beszélgetés csak egy verseny, hogy ki tud nagyobbat mondani, ki tudja jobban megmondani a tutit a másiknak. Én meg csak nézek, és arra gondolok: barátom, ha te tudnád, mekkora kincs az a csend, amit épp most versz szét a felesleges szavaiddal, te is inkább a tanyát keresnéd.
Mert mi is az a "hülyeség", amivel vádolnak?
Hülye vagy, mert nem akarsz győzni. Miért is kellene? Aki már rájött, hogy a legnagyobb győzelem az, ha önmagaddal békében vagy, annak a többi csata csak gyerekes homokozó.
Hülye vagy, mert elég neked a kevés. Pedig a szabadság ott kezdődik, ahol a vágyaid véget érnek. Amíg kell a nagyobb ház, a több elismerés, a mások bólogatása, addig pórázon vezetnek.
Hülye vagy, mert olvasol és gondolkodsz. Persze, mert a gondolkodó ember veszélyes. Nem lehet beleterelni a nyájba, nem lehet eladni neki a szemetet, és nem lehet megijeszteni a magánnyal.
És a legszebb az egészben: ők féltenek engem. Sajnálkoznak, hogy "szegénynek nincs társasága".
Közben meg észre sem veszik, hogy ők azok, akik rettegnek attól, hogy egy percet is egyedül töltsenek saját magukkal. Mert ott, a csendben, a tükör előtt kiderülne, hogy a sok „okosságuk” és "társadalmi hasznosságuk" mögött nincs semmi, csak egy nagy, tátongó űr.
Én meg csak annyit kérek: álljanak már odébb egy kicsit, mert takarják a napot.
Hagyjanak meg nekem ezt a "hülyeséget". Hadd legyen nekem fontosabb egy jó könyv, mint egy üres jópofizás.
Hadd legyen nekem értékesebb a csend, mint a világ összes szakmai elismerése.
Mert abban a pillanatban, amikor elkezdenék megfelelni nekik, pont azt veszíteném el, amiért érdemes reggel felkelni: az emberi szuverenitásomat.
A világvégi tanya pedig nem egy helyszín. Az egy belső állapot.
Az a pont, ahol már nem hallod a külvilág ítélkezését, csak a saját gondolataidat.
Ha ez hülyeség, akkor én büszkén vagyok a legnagyobb bolond a piacon.
Gloren2026. április 14. 08:56
@gyorisandor: Ez a legalacsonyabb szintű érvelés: „Diogenész a piacon kakilt, tehát minden, amit mondott, érvénytelen.”
Ez a Rendszer védekezése: ha nem tudják megcáfolni az igazságodat, akkor rámutatnak a „mocskodra”, hogy eltereljék a figyelmet a lényegről. Diogenész pont azért csinált provokatív dolgokat a nyilvánosság előtt, hogy megmutassa: az emberek jobban megbotránkoznak egy természetes testi folyamaton, mint azon, hogy az egész életüket hazugságban, mások elvárásai szerint élik le.
Aki a 'székletürítésen' akad fenn, az csak a felszínt látja, de a lényeget elvéti. A magány és az egyedüllét közti különbség pedig nem nyelvtan kérdése, hanem azé, hogy valaki mer-e tükörbe nézni, amikor nincs körülötte a nyáj.
a bizalmat szétszedni biz+alomra, ez nem bölcselet. Ez csak zavaros zaj.
(ősanyag, nyomás-szorongás)- EZEKNEK semmi közük a témához, csak "jól hangzanak a sötétben". Aki a szavak szétszedésével van elfoglalva, az elfelejt élni bennük.
Érdekes ez a szótagolás, de a szabadságot nem lehet pluszjelekkel összerakni.
Elnézést, de én erre több energiát nem fogok fordítani.
üdvözlettel...
gyorisandor2026. április 14. 02:23
"horda és a közösség" + ALOM=BIZ+ALOM!
Az+ért aki nyilvánosan (piacon) székletürítést végez, az már hülyeség.
FELTÖLTŐDÉS NEM ÖNTELTSÉG.
NYOMÁS-SZORONGÁS
Ki+taszított vagy kiket taszít+ott
egyedüllét -vagy- magány
őSANYAg
turk.eva2026. április 14. 01:09
"a magány viszont megszűri a valódi kapcsolódást. Aki fél a magánytól, az nem 'lelki társat' keres, csak valakit, aki segít elviselni a saját ürességét."
Nagyon rég volt, hogy róla tanultam, olvastam. De most is nagyon aktuális. Köszönöm, hogy
megosztottad ezt a bejegyzést, és amit idéztem Tőled, az egy kiváló gondolat.
Köszönöm Tünde.
Gloren2026. április 13. 19:48
@gyorisandor: A 'ló túloldala' sokszor csak az a nézőpont, ahonnan a mozdulatlan tömeg nézi azt, aki végre elindult valahova.
Diogenész nem átesett a túloldalra, hanem leszállt a lóról, és elindult gyalog.
Ami pedig a 'társas lényt' illeti: a horda és a közösség között ott a különbség, hogy a horda elnyeli az egyént, a magány viszont megszűri a valódi kapcsolódást. Aki fél a magánytól, az nem 'lelki társat' keres, csak valakit, aki segít elviselni a saját ürességét.
Gloren2026. április 13. 19:45
@Mikijozsa: Pontosan. A tárgyak súlya hamarabb töri el az ember gerincét, mint a fizikai munka. A szegénység önmagában még nem szabadság, ha az ember elismerésre vágyik.
Diogenész még ennél is tovább ment: ő nemcsak a kastélyokat vetette meg, hanem a 'szellemi birtoklást' is. Mert lemondani a 66 szobáról egy dolog, de lemondani arról a vágyról, hogy mások 'rendes embernek' lássanak minket - na, az az igazi hordó-lét, amit Ő élt.
A legtöbb ember egy életen át cipeli a ’sosem használt szobáit’ a hátán. De a legnehezebb teher mégis az a vágy, hogy megfeleljünk a szomszédnak vagy a tömegnek. Diogenész tudta: ha már nem kell a világ tapsa, akkor tényleg nem takarja el senki a napot.
gyorisandor2026. április 12. 09:22
Filozofikus gondolatok!
(Az ember tárSAS lénynek született. De, egyed+ül SZÁRNYAL minden+ki. )
MAGÁN+ÉL+ETET, De csak addig amíg meg nem jelenik egy lelki társ, akivel azonosulni tud.
A telhetetlenség felismerése- A telhetetlen ember is csak az önérdeket veszi alapul.
Diogenész: aki átesett a ló MÁSIK OLDAL+"ára". (pénz hamisító, stb)
őSANYAg
Mikijozsa2026. április 12. 08:30
az önbecsapás, mikor két kocsi is mér kevés, AMIKOR egy üleppel két nyerget szeretne valaki megülni (népi bölcsesség) amikor 66 szobája van s élete során csak háromban élt, a többiről a szobalányok többet tudtak...mentől kevesebb tárgy, a biblia is uta erre mit a keresztyének ügybe sem vesznek, kastélyokról álmodoznak, pedig meg van írva Jeremiás könyvében, Házat se építsetek... stb, el kell olvasni, bizony igaz volt diogénlsznek