Bádogemberek

Nézd meg őket a buszon, az étteremben, vagy akár otthon az asztalnál:

• A tárgyat (a telefont) simogatják, óvják, tokba bújtatják, és pánikba esnek, ha „lemerül” (meghal).

• A mellette ülő emberhez meg két szót nem szólnak, vagy ha igen, csak azért, hogy megmutassák neki, mit találtak a tárgyban.

A bádogember azért imádja a tárgyait, mert a tárgyak tükrében végre valakinek érezheti magát. Ha van egy drága órája vagy egy "különleges káposztagyereke", akkor ő már nem csak egy üres váz, hanem "a tulajdonos".

A bádogemberek "etetik" egymást a lájkokkal, aztán csodálkoznak, hogy a végén csak a "salakanyag" marad. 💩⚙️

A tárgyak uralma a hús felett:

A tárgy kiszámítható. A tárgy nem mond ellent, nem kérdez vissza kellemetlent, és nem lát bele a "huzatos mellkasodba". 

A tárgyat birtokolhatod. Egy másik emberhez viszont Jelenlét kellene, az meg fárasztó a bádogembereknek, mert ott nincs "ki-be kapcsoló" gomb.

Ezért van az, hogy:

• Fontosabb a kocsi, amit vasárnap szivaccsal fényesítenek, mint a feleség, akit hónapok óta meg sem dicsértek.

• Fontosabb a kép a falon (vagy az Instagramon), mint a pillanat, amit éppen elszalasztanak a fotózás közben.

• És fontosabb a plecsni, a cím, a státusz, mint az, hogy mi van a bádog alatt.

"A tárgyaknak lelkük van, az emberek meg tárgyakká válnak." – Ez a gépész legfőbb törvénye.

A bádogember nem fejlődni akar, hanem karbantartást. Ha valami baj van a lelkével, nem szembenéz vele, hanem vesz egy új kiegészítőt, vagy elmegy egy olyan "szakemberhez", aki csak megolajozza a berozsdásodott fogaskerekeit, de nem nyúl a gép belsejéhez.

A bádogember nem szerelmet keres, hanem egy kompatibilis alkatrészt, aki nem zavarja a köreit, és akit ugyanúgy le lehet cserélni egy újabb modellre, ha már karcos az oldala.

A lájkok és a virtuális vállveregetések valójában csak elfedik a rozsdát. A bádogember azt hiszi, hogy a csillogó profilja azonos vele, közben meg belülről rágja a magány oxidációja.

A lájk olyan, mint a bádogra kent festék: kívülről csillog, de alatta a vasat már régen megette az idő. Minél több a virtuális fény, annál nagyobb a belső korrózió.

A bádogember csak akkor érzi, hogy él, ha kap egy jelzést a zsebében. A telefonja a külső szíve: ha az nem rezeg, az ő pulzusa is leáll.

Nézd meg őket az étteremben: a telefon az asztalon fekszik, mint egy szent ereklye. Nem egymás szemébe néznek, hanem a fekete üveglapot figyelik, várva a megváltó villanást. Az asztalnál két gép várja a parancsot, miközben az étel kihűl, a beszélgetés meg meg sem születik

A bádogember fél a kockázattól. Csak olyan dolgokba fektet, amire "garanciát" kap: státusz, pénz, biztonság. Az emberi kapcsolat viszont garancia nélküli, kiszámíthatatlan és veszélyes.

A bádogember a biztonságba hal bele. Mert a bádog nem törik el, de nem is érez semmit. A végén ott marad egy tökéletesen megőrzött, karcmentes váz – amiben soha nem lakott senki.

Konyhakész-létezés: Nézd meg, mit eszik. A bádogember már nem főz, hanem üzemanyagot vételez. Olyan ételeket töm magába, amik futószalagon készültek, aromákkal és tartósítószerekkel vannak "bebalzsamozva", hogy az ő belső rendszere se érezzen valódi ízeket.

A zombulás foka: Nem érzi az étel energiáját, csak a telítettséget. Számára az evés nem az élet élvezete, hanem a "low battery" jelzés kikapcsolása.

Pláza-zarándoklat: A bádogember számára a vasárnapi mise a bevásárlóközpontban van. Ott vonul a többi zombival a neonfényben, és azt hiszi, hogy szabad akaratából választ, közben pedig csak az akciók és a marketing-algoritmusok rángatják a dróton.

Megveszi a tizedik cipőt is, hátha attól stabilabban áll majd a világban, de a lelke ugyanúgy billeg tovább. A tárgyakat halmozza, hogy kitöltse a "huzatos mellkasa" körüli űrt.

Munkahelyi-gépalkatrész: Nézd meg a "multis" vagy a szalagmunkás zombikat. Reggel beüti a kártyát (bekapcsol), végrehajtja a ráosztott algoritmust, és közben észre sem veszi, hogy a kreativitása, az egyénisége régen berozsdásodott.

A gépész törvénye itt is él: Nem azért dolgozik, hogy alkosson, hanem hogy ki tudja fizetni a következő részletét a nagyobb bádogdoboznak (a háznak vagy az autónak), amiben lakik.

Az érzelmi-biztosíték: A bádogember fél a váratlan fordulatoktól, ezért mindent szabályozni akar. A gyerekeit különórákra járatja, mint akiket programozni kell, a barátságait "hálózatépítésnek" hívja, és a szex is csak egy pipa a heti teendők között. Ha valaki sírni kezd mellette, nem megöleli, hanem megkérdezi, hogy "vettél-e be valamit?". A zombi nem tud mit kezdeni a nyers, feldolgozatlan emberi érzelemmel, mert arra nincs ikon a kijelzőjén.

A bádogember legnagyobb tragédiája, hogy már nem is tudja, hogy ő bádogból van. Azt hiszi, ez a normális, és aki "húsból" van, az a hibás, a sérülékeny, a selejt.

Az "Élmény-archiváló" zombi

 Ott áll a hegytetőn vagy a kedvenc zenekara előtt, de nem a szemével nézi, hanem az üveglencsén keresztül. Nem az élmény a fontos neki, hanem a fájl, amit elmenthet.

• A hiba: Ha nem tudja rögzíteni, az élmény számára meg sem történt. A bádogember nem bízik a saját emlékezetében, csak a memóriakártyában. Úgy gyűjti az "emlékeket", mint a gép a logfájlokat, de soha nem éli át őket.

A "Szabvány-szépség" (Az esztétikai korrózió)

Nézd meg az arcokat: ugyanaz a feltöltött száj, ugyanaz a tetovált szemöldök, ugyanaz az arckifejezés. A bádogember fél az egyeditől, a szabálytalantól, mert az "hiba".

• Példa: Úgy akarja "javítani" magát, mint egy karosszériát. A ránc nem egy élet lenyomata nála, hanem egy horpadás, amit ki kell glettelni. A végén mindenki ugyanarról a gyártósorról legördült modellnek néz ki.

A Turista-automata

Aki elmegy a világ végére is, de ott is csak a "kötelező" pontokat pipálja ki. Nem fedezi fel a várost, hanem követi a GPS-t és a TripAdvisort.

• A zombulás: Pontosan ott áll meg, ahol a többi ezer zombi, pontosan ugyanazt a fotót készíti el, és pontosan ugyanazt az ipari szuvenírt veszi meg. Nem utazik, hanem egy előre megírt szkriptet futtat le idegen környezetben.

 A Híradó-távirányított

Aki csak akkor tudja, hogy félnie kell-e vagy örülnie, ha a képernyő megmondja neki. Nincs belső iránytűje, csak külső vevőegysége.

• Gondolat: A bádogember nem érez együtt a szomszédjával, de képes zokogni egy távoli, képernyőn látott tragédián, mert arra van beállítva a szoftvere. Az érzelmei nem belülről fakadnak, hanem távvezéreltek.

Sokkal kényelmesebb egy távoli, absztrakt tragédia miatt keseregni a képernyő előtt, mint odalépni a szomszédhoz, vagy türelmesnek lenni a gyerekkel, mert a távoli dráma nem kér tőled valódi cselekvést, csak egy kis érzelmi borzongást.

A "biztonságos" együttérzés: Aki a háború miatt zokog a Facebookon, de a szomszéd idős néninek nem vinné fel a szatyrát, az valójában nem az embereket szereti, hanem a saját "jó ember vagyok" képét csiszolgatja. A távoli éhező nem kér tőle enni, a szomszéd viszont kérhetne – és a bádogember ettől a közvetlen igénytől fél a legjobban.

A híradó-függő zombi számára a világfájdalom egyfajta drog. Úgy fogyasztja a mások nyomorát, mint a chipset: rágódik rajta, szörnyülködik, de közben a saját hús-vér környezete teljesen elszürkül számára. A bádog testén lepereg az otthoniak panasza, mert az "unalmas", nincs benne drámai zene és lassított felvétel.

Ez a legjobb módszer arra, hogy ne kelljen a saját "huzatos mellkasával" foglalkoznia. Amíg a globális éhezésen rágódik, addig sem kell észrevennie, hogy a házassága már régen romokban van, vagy hogy a mellette ülő ember szeméből már évekkel ezelőtt kialudt a fény.

A "Bio-robot" szülő

Aki a gyereket nem embernek, hanem egy projektnek tekinti. Adatokban méri a fejlődését: hány centi, hány kiló, milyen jegyet kapott, hány szót ismer.

• Példa: Ha a gyerek rossz fát tesz a tűzre, nem az okát keresi, hanem a "megoldó kulcsot". Olyan neki a gyerek, mint egy bonyolult szoftver, amit optimalizálni kell a munkaerőpiacra, ahelyett, hogy hagyná csak egyszerűen "lenni".

A végső selejtezés:

A bádogember nem azért nem "sír", mert erős, hanem mert nincs benne mi eltörjön. A húsember sérülékeny, vérzik, de legalább él. A bádogember karcmentes maradhat az örökkévalóságig, de egy szeméttelep mélyén is ugyanolyan hideg és üres marad, mint a nappalijában.