Az egyszerűség mélysége

Az egyszerűség—olyan szó, amelyet gyakran félreértenek. Sokszor az üresség szinonimájaként használják, mintha az egyszerűség hiányt jelentene. Pedig éppen ellenkezőleg: az egyszerűség gazdagság. Az egyszerűség nem a lemondás, hanem a helyes döntés művészete. Annak felismerése, hogy mi az, ami igazán lényeges, és mi az, ami csupán zaj.

Gondoljunk csak egy tiszta reggelre, amikor a világ még csendben figyel, amikor nem szólnak kütyük és értesítések. A csésze kávé vagy tea gőzölög az asztalon, és az ablakon át beszűrődő napfény aranyszálakkal szövi át a pillanatot. Ebben a pillanatban nincs semmi bonyolult. Mégis, a maga egyszerűségében magában hordozza az élet igazi szépségét.

Az egyszerűség ott kezdődik, ahol abbahagyjuk a körök felesleges rajzolgatását. Egy ház nem attól lesz otthon, hogy drága bútorokkal van tele, hanem attól, hogy ott vagyunk benne mi magunk. Egy barátság nem attól válik valódivá, hogy hányszor találkozunk, hanem attól, hogy mennyire őszintén vagyunk jelen egymás számára. Az élet nem attól lesz teljes, hogy mennyi mindent birtoklunk, hanem hogy mennyire tudjuk értékelni azt, amink van.

És mégis, az egyszerűség nem könnyű. Mert választásokat igényel. Lemondani a túl sok ruháról, mert csak a megszokott darabokat hordjuk. Nem hajszolni az újabb tárgyakat, mert tudjuk, hogy valójában semmit sem adnak hozzá ahhoz, akik vagyunk. Nem igényelni mások elismerését, mert belülről ismerjük magunkat. Az egyszerűség bátorság.

Ott van például az a döntés, hogy nemet mondunk azokra a dolgokra, amelyek színesnek tűnnek, de csak elterelik a figyelmet. Egy igazán szabad ember nem hajszolja a csillogást, hanem képes élvezni a holdfény nyugalmát. Nem vágyik a harsogó ünneplésre, mert egy halk, belső köszönet szavai többet érnek számára.

A természet a legjobb tanító az egyszerűség terén. Egy fa nem próbál más lenni, mint ami. Az eső nem kérkedik azzal, hogy mennyi földet öntöz. A szél nem kiabálja ki, hogy hol és mikor fúj. Ők csak vannak, egyszerűségükben tökéletesek. Talán nekünk, embereknek is tanulnunk kellene ebből: hogyan legyünk egyszerűek és tiszták, anélkül, hogy mások igazolását keresnénk.

Az egyszerűség nem csak az életben, hanem a lélekben is létfontosságú. Ahogy letisztulnak a gondolataink, úgy válik világossá előttünk az út. Az élet bonyolult spiráljaiban való elmerülés helyett érdemes megállni, mélyet lélegezni, és csak lenni. Mert az egyszerűség a létezés szabadsága. Nem több, nem kevesebb, csak az, ami igazán fontos.

És ha egyszer elérjük ezt az állapotot, akkor valóban teljes szívvel élhetünk. Nem azért, mert birtokolunk, hanem azért, mert vagyunk.