A kút és az arany

💰 Ez egy tanulságos példázat arról, hogy a pénz csupán egy nagyító, amely felnagyítja a bennünk rejlő önzést vagy jóságot.

Volt egyszer egy falu, aminek a végén két szomszéd élt egymás mellett: az egyikük mindig hangosan panaszkodott a szegénységre, a másik pedig csendben osztotta meg az utolsó falat kenyerét is a vándorokkal.

Egy nap mindketten találtak egy-egy elfeledett kutat a kertjük végében, amikből víz helyett színarany áradt.

A hangoskodó szomszéd azonnal falat húzott a kútja köré. Ahogy nőttek a zsákjai, úgy lett egyre gyanakvóbb.

Mindenkire, aki a háza felé nézett, rásütötte, hogy „naplopó” és „irigy”, aki csak az ő vagyonára feni a fogát.

A feleségét is elzavarta, mert félt, hogy túl sokat költ. 

Ott ült a halom arany tetején, de a lelke olyan lett, mint egy sötét verem: csak a démoni félelem és a gőg maradt benne.

A másik szomszéd nem épített falat. Ő abból az aranyból kutat fúratott a falu közepén, hogy senki ne szomjazzon, és házakat emelt azoknak, akiknek nem volt fedél a fejük felett. 

Mikor megkérdezték tőle, nem fél-e, hogy elfogy a kincse, csak annyit mondott: „Az arany csak sár, ha nem adsz neki életet.

Eddig sem volt semmim, mégis ember voltam. Ha megint nem lesz semmim, akkor is az maradok.”

Végül egy földrengés elnyelte mindkét kutat. 

Az első szomszéd ott maradt egyedül, a sárba tiporva, és senki nem nyújtotta felé a kezét, mert ő már régen mindenkit ellökött magától.

A második szomszéd mellé viszont odaállt az egész falu, és felsegítették.

És ő észrevette a sárban térdelő, magára hagyott férfit. Nem ment el mellette, nem is hánytorgatta fel a korábbi gőgjét. Odalépett hozzá, kinyújtotta a kezét, és egyszerűen csak annyit mondott: „Jöjj közénk, az asztalnál neked is jut hely.”

A gazdag szomszéd, aki eddig csak a falakat építette, most először nézett a másik szemébe anélkül, hogy az aranyat látná benne. 

Ott, a romok között tört meg a jég a szívében. Nem győzött hálálkodni, és élete hátralévő részében minden erejével azon volt, hogy jóvátegye a korábbi kapzsiságát. 

Megértette végre, hogy egy falat kenyér, amit tiszta szívvel adnak, többet ér, mint az összes zsák arany.

A sorok üzenete: 

💥 Az igazi jóság ott kezdődik, ahol a megbocsátás: felemelni azt is, aki korábban lenézett minket, mert a példamutatás az egyetlen dolog, ami képes kiűzni a démoni önzést a másikból.

💥 A tiszta szív ereje még a legmélyebb kapzsiságot is képes hálává és emberséggé formálni.

💥 A vagyon nem ad új arcot, csak ledobja az álarcot: a kapzsi ember elszigetelődik a saját bőségében, míg az, akiben az „angyal” lakik, a legnagyobb kincs birtokában is megőrzi az emberi méltóságát és a közösség iránti felelősségét.

💥 A legnehezebb súly nem az arany a zsákban, hanem az az önzés, ami elszigetel a többi embertől.

💥 Az elszigeteltség a lélek valódi börtöne, és csak az önzetlenség képes kinyitni annak kapuit.

💥 Az anyagi javak mulandók és veszélyesek, ha nem társul hozzájuk emberség, de a tiszta szív még a legmélyebb erkölcsi szakadékból is képes visszahozni valakit.