Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A hét torzulás
Gloren• 2025. november 18. 22:05 • olvasva: 73
Azaz, hogyan veszíti el az ember a tiszta létezését, és hogyan találhat vissza hozzá.
Régen az ember csak volt.
Nem akart lenni valaki, nem akart többnek látszani, nem akart bizonyítani.
Csak volt, mint a fa, mint a szél, mint a csend.
Aztán jött a világ, és hozott hét ajándékot - legalábbis annak látszott.
De ezek nem ajándékok voltak. Hanem héjak, amik lassan rátelepedtek az érzékelésre.
Az első a testhez kötöttség volt.
A világ azt mondta: " Ez vagy te. A forma, a bőr, a súly, a nem."
És az ember elhitte.
Elkezdte mérni magát, nézni magát, formálni magát.
Elfelejtette, hogy a teste csak hordozó - nem határ.
A második a birtoklás volt.
"Amit megszerzel, az te vagy" - suttogtva a világ. És az ember elkezdett gyűjteni: tárgyakat, kapcsolatokat, címeket.
De minél többet fogott, annál üresebb lett a keze.
A harmadik a hatalom volt.
"Ha uralsz, biztonságban vagy." És az ember elkezdett irányítani, versengeni, manipulálni.
De a hatalom nem védett meg - csak elválasztott.
A negyedik a vágy volt.
"Valami még hiányzik. Valami még kell."
És az ember elkezdett keresni: boldogságot, szerelmet, megvilágosodást.
De a vágy nem vitt közelebb - csak távolabb.
Az ötödik a bűntudat volt. "Hibás vagy. Fizetned kell."
És az ember elkezdett vezekelni, szégyellni, elrejteni.
De a múlt nem börtön - csak emlék, ha nem táplálod.
A hatodik a félelem volt.
"A világ veszélyes. Védd magad." És az ember bezárkózott, falakat épített, bizalmat vesztett.
De a falak nem védték - csak elzártak.
A hetedik a felejtés volt.
"Soha nem voltál fény. Csak ember vagy." És az ember elhitte. Elfelejtette, hogy emlékezni tud.
Hogyan nem kell tanulni - csak lehullani.
És most itt állunk.
A világ tele van választékkal, de nincs benne választás.
Tele van történetekkel, de nincs benne igazság.
Tele van emberrel, de nincs benne jelenlét.
De van, aki már nem kér.
Nem akar több lenni, nem akar más lenni, nem akar semmit.
Csak van.
Mint a csend, amit nem kell értelmezni.
Mint az ember, aki már nem hordoz héjat - csak fényt.
Mondhatnám aforisztikusan:
„Az ember nem többé válva szabadul, hanem héjait lehullatva fényben áll.” ✨
A hét torzulás - felszabadító mondatok:
Testhez kötöttség → „A test csak hordozó, nem határ.”
Birtoklás → „Amit elengedsz, az tesz teljessé.”
Hatalom → „Az irányítás nem véd, a bizalom igen.”
Vágy → „A vágy távolít, a jelen közelít.”
Bűntudat → „A múlt nem börtön, ha nem táplálod.”
Félelem → „A falak nem védenek, csak elzárnak.”
Felejtés → „Nem kell tanulni, csak emlékezni."
És a héjak lehullnak, amikor az ember emlékezik: nem többé válva, hanem fényben állva.
Gloren2025. november 24. 07:27
@Mikijozsa: Jól látod Kedves Mikibá.
Az ember állandóan billeg az "emberi" és az "embertelen", a fehér és fekete között. A reklámok, vágyak, bűntudat rángatja ide-oda.
Keveri a vágyat, a birtoklást, bűntudatot. De a lényeg nem az, hogy aláhúzzuk a jót vagy rosszat, hanem hogy felismerjük: egyik sem az igazi létezés.
A héjak nem keverve oldódnak meg, hanem lehullva.
Az önuralom nem azt jelenti, hogy kicsit ebből, kicsit abból, hanem hogy visszatérünk ahhoz, ami héj nélkül van: a tiszta jelenléthez.
Az önuralom a héj nélküli jelenlét.
Nagyon szépen köszönöm a kedves figyelmed és mindig értő hozzászólásaidat. 😊
Szeretettel: Tünde
Mikijozsa2025. november 19. 06:24
ami emberi és ami embertelen avagy fehér vagy fekete, aláhúzni ebből melyiket kellene, vagy összekeverni a kettőt? Legyen egy kis birtoklás, plusz vágy, mégtöbbet megkaparintani, aztán elmenni a templomba és a bűntudatott letenni az oltár elé? mert az ember befolyás alatt áll, reklámok rángatják ide-oda. bizony önuralom nélkül tántorogni fogunk, tetszett az írásod, jó lett