Belőlem
Hála
Oly sok éven át voltam hálátlan gyermeked,nem éreztem magamon szelíd tekinteted.Panaszkodtam, sírtam, csak kértem minduntalan,később elfogyott a szó is, úgyis hasztalan. Szándékod elrejtetted, nem értettem semmit,terved jövőt formált, áldón tárva kezeid.Nem nézted hűtlen, bűnben vergődő lelkemet,csak szerettél, s csendben megadtad kérésemet. Méltatlan jöttem, mégis kiáradt kegyelmed,elrontott életem hátad mögé vetetted.Megbocsátottad minden vétkem, feloldoztál,új esélyt kaptam, szívemben reményt gyújtottál. Most az arcomon a hála könnyei folynak,áldásod oly bőséges, szavaim nem fogynak.Dicsérlek örök, megváltó szeretetedért,áldom szent neved bűnbocsátó kegyelmedért.
Szeretlek
Miért nem jönnek szavak a számra,
mikor mindenkinél jobban szeretlek,
szívem-lelkem csordultig van veled,
s mindazzal, mit irántad érzek.
Úgy elmondanám, sőt leírnám
százszor és százképpen,
hogyan teszel boldoggá,
s hogy milyen sokat jelentesz nekem.
Milliónyi érzés és vágy rezdül,
lázasan lüktet ereimben,
ha közelemben vagy, láthatlak,
vagy ha éppen nem vagy itt velem.
A szavak számon mégis túl kevesek,
hogy feltárhatnák szívem rejtekét,
kijutni onnan egy sem tud oly tisztán,
ahogy bensőm neked zengné énekét.
Inkább megölellek százszor, ezerszer,
hogy mindig érezd, mennyire szeretlek,
soha nem lesz szívem senki másé,
a síron túl is szeretni foglak, Életem!
Vándor
Én is, mint mindenki más,
jövőm felé indultam,
reményekkel vállamon,
bizakodón, gyanútlan.
Idegen volt e világ,
veszélyes és kegyetlen,
útravalóm oly kevés,
szeretetért epedtem.
Csalódás és rettegés
kísértek el utamon,
zsákomban súlyos kövek,
szívet tépő fájdalom.
Feléd vittek lépteim,
Isten ujja vezetett,
hatalmas vár vagy, bástya,
enyhítője terhemnek.
Menedékem, létem vagy,
a boldogságom kulcsa,
szeress kérlek mindig így,
ne hagyj el engem soha!
Nélküled a hajnalok
Nélküled hűvösek a hajnalok...
Hiányod mint vérző harmatcseppek
ülnek fájón elárvult lelkemen,
s bennük fényed örök tűzként ragyog.
Rejts el
Engedd, hogy szorosan hozzád bújjak,
kint süvítő, hideg szelek fújnak...
Takarj be szárnyaddal, rejts el engem,
s a félelem reménnyé csendesedik bennem.