Gennyek
EgyébMenekülj, fuss!
Menekülj, fuss!
Szakadjon szét mindenségünk
és vissza se nézve éld kiszáradt
szemű tétovaságod. Menekülj, fuss
ezüst tükreid elől s talán egyszer majd
önmagad megtalálod.
Nem festék az mi rejt és nem is
a vérvörös rúzsnyom.
Láthatatlan dögpalást leplez
számtalan kis titkot.
Szánom az időt, amit neked adtam,
melyet gyermekemtől vettem el.
Poklod ajtaján bekopogva
évek alatt senyvedtem el.
Azt hittem velem haltál,
sápadtságod erre vallt.
Pedig akkorra te halott voltál,
holt virág, mely többé ki nem hajt.
Mennyi verset írtam hozzád
és mennyi érzést leheltem beléd!
Kezedbe tollat adva kerestük
együtt az elbújtatott szenvedélyt.
Hittük rátaláltunk, szép volt, oh, milyen szép!
De véres glóriád nem láthattam,
eltakarta valami csalfa fény.
Zsarnok leszek és követelem
- hát így szakadjon szét!
Minden aranyszálú, egykor ékes lélek-kötelék.
Menekülj, fuss, matt tükreid elől.
Belőlük én pillantok rád
(úgyis)
mélyen legbelül.
2011. július 30.
szombat 10:43
Szécsényi Barbnak sok szeretettel
Három év a próbatétel
Nem láttunk bele egymás szemébe,
csak könnyeink csillogó jegén jártunk.
Szomorú mosollyal koccintottunk
ahogy megérkeztünk éj-lelkeinkbe.
Nem mertem mélyebbre menni,
ahol járunk az is vaksötét.
Szemedből titkon könnycseppet loptam
és magaméban morzsoltam szét.
Láttam sötétem benned
s hallottam az isteni szót:
„Három év a próbatétel,
visszanézve harminc évnek tűnik
hidd el…”
- s míg poharaink koccantak,
szívek törtek össze.
2011. július 30.
szombat 2:44
végül majd megszelídülsz
végül majd megszelídülsz
talán törvényszerű
hogy az ember elmenekül
magától félve mutat másra
s már nincs vissza út
ha megdobálod sárral azt
ki szeret
hisz két helyen megfelelni
nem lehet
a kezet te választottad
így oltva el lángokat
végül majd megszelídülsz
és átkarolva őt
álmodod majd álmomat
2011. július 29.
péntek 13:04