Hajléktalanul 4.

Ma már kétszer ettem. Ebédre rakott krumplit, (segítettem Barbnak felszelni a kolbászt és a virslit) este meg két szalámis zsemlét. Az elmúlt hetekhez képest rekordot döntöttem. Ma is sok emailt és sms-t kaptam. Tagadnám ha azt jelenteném ki, nem esnek jól. Ma 11-kor a  Városi könyvtárban volt találkozóm. Felkértek, hogy írjak ajánlót egy könyvhöz. Elkértem és ha elolvasom, döntök. Közben Ida, gyermekem anyja is felhívott. Minden rendben.

 

Figyeltem érzéseimre ahogy közeledtem Szeged felé. Egyedül mentem át. Mankó nélkül akartam megtenni  utam. Szemtől szembe. Mindig is így voltam a legerősebb. Figyeltem mi lehet az ami lezajlik bennem.. Valójában többet vártam. Legalább egy kis félelmet vagy keserűséget. Semmi. Amikor leszálltam a buszról olyan érzésem volt mint nagyon régen. Turista vagyok. Semmi sem jött elő abból hogy itt éltem két évet illetve hármat ha csak a hétvégéket nézzük. Figyeltem a helyekre emlékeket keresve. Nem volt. Megdöbbentő tény. Egyetlen egy hely van amit szeretek az a Dugonics Tér, de hát azt meg vagy húsz éve. Mint egy idegen aki azért nagyjából ismeri az utat, úgy mentem a bank felé. Megoldottam egy problémát. Én magam. Azt hiszem számomra ez is egy lépés volt. Én aki vasárnapokban él, megláttam a hétköznapok egyszerűségét. A színeket. Azt hiszem azért nem éltem én ebben a világban, mert sosem voltam rákényszerülve. Sosem láttam eddig ezt a spektrumot. Valaki mindig elállta előlem. Mondják a hétköznapok kegyetlenek. Nem gondolnám. Én aki eddig  csak ünnepekből élt, még látom báját. A Mars téren még adtam egy százast a koldusnak és hazaindultam. Egy dolog megint letudva. Nem Szeged volt valójában amit nem szerettem, hanem a közeg ahol éltem. El kellett volna jönnöm rég, amikor még volt rá lehetőségem. Úgy ahogy én akarom.

 

Holnap Poet találkozó. Félve várom. Vajon mi lesz? Bele merek nézni majd a barátaim szemébe? Egy biztos. Az övét nem szeretném látni. Ha kell, félúton visszafordulok inkább. Felejteni akarok és nem sebeket szaggatni. Igen… felejteni.

 

A ház csendes. Mindenki fekszik már. Lassan én is. Megint egy este hajlékban. Köszönöm.