Hajléktalanul - Na meg POET tali

Újabb tegnapok. Múlnak, ahogy én is. A por lassan mindent ellep.

 

Szombaton úgy ébredtem, hogy elmegyek a Tarjáni napokra. Izgalmas volt látni a gyülekező embereket. Izgalmas volt a gondolat, hogyan fogadnak majd, mert azt mondanom se kell, hogy ezen a környéken is eléggé jól ismernek. Csendben ültem a sörpadon és figyeltem a reakciókat. Volt, aki szóhoz se jutott. Volt, aki egyből átkarolt. Volt, aki köpött. Végül is túléltem. Már dél felé járt amikor észbe kaptam. Poet találkozó! Az utolsó söröm félredobva indultam Barbhoz. Gyors öltözés és irány Szeged. A buszmegállóban felvettük a Csilliket aki állítólag Rencsi, de ebben nem vagyok biztos még. A buszon már rám tört a szokásos. A gyomromban gombóc. Nyugtattam magam hogy nem lesz ott. Biztosan nem lesz ott. Annyira azért nem bátor. Nem jártam teljes sikerrel. Szegeden már várt bennünket Marie. Négyesben beültünk egy kis kocsmába, ami a Jumbo étterem fölött van. Megtárgyaltunk néhány dolgot. Nem mind volt kellemes, de inkább itt, mint a többiek előtt. Részemről néhány ordítás – de kellett!  Marie-val átölve jutottunk el a múzeumhoz, illetve a szökőkúthoz. Ott már vártak bennünket páran. Többek között Safranka Judit, akit jó volt újra látni, Versike, aki duplán ölelt át. Drága Kata köszönöm így utólag is. Egy kicsit ragadjunk le Attilánál. Ez a csávó nem semmi. Nagyon jól éreztem vele magam. Pár sör mellett azt hiszem kitárgyaltunk néhány dolgot. Na és a végén a Korál! Vagy az még nem is a vége volt?

 

Minden változik. Te, én, ti és a környezet is. Tavaly még Ági konferált. Ma már én. Tavaly forgatókönyv volt, ma meg Stend up jelleg. Most éreztem először felszabadultnak magam a színpadon. Nem volt görcs bennem. Sőt kimondottan élveztem.

Egymásután mentünk fel a színpadra és kiadtuk magunk. Mindannyian. Ki jobban ki kevésbé. Szepesi Zsuzsi frenetikus volt számomra. Én is visszamentem. Előadtam és csend. Fáj… nagyon… Többen is említették a „sikolyt”. Én magam nem hallottam. Nagyon bentről jöhetett. Radnai István barátom is nagyon jó volt. Jut eszembe… köszönöm a könyvet. Farao barátom nekem kellemes meglepetés volt. Örülök hogy személyesen is tudtunk pár szót váltani. Veres Rózsa mint mindig gyönyörű volt. Jól esett érintkezni vele. Jól esett hogy tudom aggódik értem. Mucámmal nagyon jól éreztem magam. A kép megmarad magunknak. Csillik Rencsim szomorú szemekkel nézett. Bocsi hogy könnyet csaltam szemedbe. De így szakadt ki. Bozó Mónim örülök hogy a végére felengedtél. Marie a csajom. Mindig az is volt és az is lesz. Köszönöm hogy segítettél. Most minden kis segítséget el kell fogadnom. Legalább is ezt sulykolják belém. Szürkevirágom! Te egyike vagy azoknak, akit igen nagyon megkedveltem. Aranyosak vagytok így együtt a nejeddel. És ne feledd, azért mert nem írok kommentet, még olvaslak.  Csutim, aranyvirágom. Te tőled kaptam a legédesebb puszit a találkozón. Épp mondtam magamnak - ha húsz évvel fiatalabb lennék…

Kormányos Sanyim a barátom. Néhány dolgon és beszélgetésen túl vagyunk már. És lesz is még több ilyen. Ezt garantálom. Szeretlek te öreg róka. Valteremnek én vagyok a Jagibátyó. Örültem hogy viszontláttam rajtad a karkötőt. Ne vedd le, ne veszítsd el és akkor általad is tovább élhetek. Gabe. Neked most mit mondjak? Jövök neked egy sörrel. Nemsokára találkozunk úgy vélem. Holdsugaram aki olykor alkalmi csajom, jól teljesített. A színpadon is. Barb. A Szécsényi Barb. Jelenleg ő áll hozzám a legközelebb. Köszönök neki mindent. A többit majd személyesen ha lesz hozzá bátorságom. (Hozzatok egy sört). Narnusom, neked is nagyon sokat köszönhetek. Ha jól viselkedsz, a nevemre íratlak egyszer. Juditom te drága. Most nem sokat, de hát nem is a szó az ami összeköt bennünket. Pillantás. Jó volt találkoznom Somogyi Péterrel is. Sok időnk nem igen volt egymásra, de ez az én hibám volt. Annyit ígérhetek Péter hogy a POET antológia meglesz és úgy ahogy szeretnéd, szeretném. Ancsám és Sanyi! Jó volt újra látni benneteket így együtt. Szima, téged meg nagyon. Jó hogy voltál. Kellettél. Pepom neked örök hála és ölelés a „csomagért”. Na meg a jó fotókért. Augusztus szép hónap. És hát háttal ül. Deremaing és Laca! Szépek voltatok.

 

Az előadás után még maradtunk a kerthelyiségben. Sokat beszélgettünk. Egymásról egymásnak. A vége felé átmentünk a Sörpatikában. Azt hiszem odáig tartott a bohóc maszkja…

 

Még egy kis Mignon majd haza városomba. A taxi feeling még utoljára kiszolgált.

 

Összességében nagyon jól sikerült. Erőt merítettem belőletek Barátaim. Viszont a napok nem állnak meg. Jönnek felém pengeélesen és átvágnak minden eret rajtam. A nap még süt. Most még a felhők felett. De örökké nem eshet. Viszont ernyő nélkül addig elázok.

 

 

Ui: elnézést kérek azoktól a barátaimtól akiket kifelejtettem. Esküszöm nem direkt volt.