Gennyek
Magamnak
–
...
Távoli fények (Áginak)
Távoli fények (Áginak)
A távoli fények lelkembe értek
amikor végleg lemondtam róluk.
Haragjaink nyugovóra térnek,
ím, bűneinket végkép lerójuk.
És tisztán érnek össze az arcok
és tisztán érik össze két száj.
Nem, már nincsenek harcok,
csak zafír-szerelmünk és a vágy.
minden éjjelen
minden éjjelen
tudatalatt ruha alatt volt a húsom nagy része
és még nem volt semmi nem voltam részeg
mégis valami Valami belement a fejembe
belekényszerített engem ebbe a szerepbe
mosolyogva török össze naponta sziveket
életrevaló srác vagyok – nem értem mire fel?
hamár oszlóban vagyok de nem norvégiában
remegő kézzel vedelek egy bárban
minden éjjelen
minden éjjelen
Végül kivérzik
Végül kivérzik
Majd három év szívmosás. Hamis kincsek
felszedése egyszerű kolduskezekkel. A bohóc
napra vágyott. Csillogó fényes reggelekre,
fekete szemek falánk pillantásaira, aranykalitkára.
A lélek megfoghatatlan. Míg a szív rácsok mögött
nevet könnyezve – szabadulni akar. A mosoly mögött
feléledt a félsz, a hamis világ verbális csapásaitól.
„Mi lesz ha meghalok? Holnap már mással vigasztalódsz.”
Megfelelő válasz a megfelelő helyre, majd befordulás
és könnyek közt halni meg újra egy kicsit. Csak el innen!
Még van miből, most kell. A szív tiltakozik- Ne még! Olyan
fényes és szép. Olyan szép… Rogyaszt a teher. Napról napra
nehezedő ellentmondások feszítik keresztre a törékeny
perceket s végül kivérzik az az egy nagyon fontos pillanat.
2011. augusztus 27.
szombat 8:33