Folytatom

Elegem van abból hogy kihasználnak.Úgy látszik valakik csak ahhoz értenek hogy másoknak elszívják minden életkedvét a sok problémájukkal.Tele van a lelkem mindenféle gondal és már nem bírom ki,hogy magamba tartsam. Ezért csináltam egy nagy hülyeséget is amit megbántam de aki ellen tettem soha örökké nem fog megbocsátani. Probálom lekötni a figyelmemet versírással de már olyan szinten vagyok hogy a sok gondnak a terhe alatt összetörök mint egy száraz gally.

Érzéseimet kontrolálom suliban, család előtt de éjszakánként álmomba sírok. Nem tudhatják mi rejlik bennem,hogy én mást láttok mint ők.Én mindent másképpen élek meg. Érző lény vagyok mégis átnéznek rajtam. Alkalmazkodok a környezetemhez de nem könnyű , hogy a körülöttem lévők elött el kell nyomnom az érzéseim.Végre én is fel szeretnék álni, de nem megy mert mire elfogynak az egyes gond jönnek a másikat. Belémrúgnak és nem tudnak róla mert nem akarom, hogy lássák van egy gyenge pontom amin mégjobban oldalba tudnak rúgni. Probálkozom erős maradni.De meddig ? Meddig maradjak mások lelki szemetesládája? Mért kell mindig szenvedjek? Mért kell mindig újra és újra elveni a kedvem az élettől? Mért kell mindig harcolnom? Mért nem lehet béke végre?

Mit tegyek? Minden kavarog bennem és napról napra rosszabb míg ki nem robbanok . De félek,hogy megint megbántok valakit . De akkor mit tegyek? Magamba tartsam életem végéig vagy robbanjak de avval minden elveszittek még azt is ami maradt.Nem kérek sok mindent csak,hogy értsettek meg és ne rúgjatok belém.

Ne haragudjatok a mondataimért ne kiáltsatok ki rossz embernek.Ne öntsetek tele gondokkal.Végre kezeljetek emberként és ne egy bolondként.