Gebics blogja

Mindig kedves ünnep volt nekem a húsvét. Talán azért is, mert egyre inkább elárvul a karácsony mellett. Az emberek többsége ma már inkább nyűgnek érzi, mint a megújulás ünnepének. Az okok racionálisan érthetők: karácsonykor nyugalom van, hideg, jó esetben fehér hó borítja a tájat, közeleg az év vége, lelassul minden. A húsvét viszont dologidőben jön el, amit a virágba borult meggyfák, almafák és barackfák sem feledtetnek.

Vallási értelemben a húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. A feltámadás ad értelmet a keresztény tanításoknak, ezen alapul a hit, ez ad vigasztalást a lemondásért, a szenvedésekért, jutalmat a jóságért, a szeretetért. A húsvét a természet megújulásának ünnepe, a termékenység kacér ünnepe. Kis nyuszik, sárga pihés csibék, kipattanó rügyek és könnyen libbenő szoknyák ünnepe. Mégis hanyagoljuk. Szeretnénk túllenni rajta. Nem akarjuk átélni.

A nők többsége nyafog a locsolkodáson a „pacsuliszag” miatt, nem érzi, hogy egy temékenység-szertartás részese. Röhög a locsolóverseken. Modern dolog lefitymálni a húsvétot.

Húsvétkor mostanában apámra emlékezem. Ő megadta a módját ennek az ünnepnek! Kora reggel ünneplőbe öltözött, s a reggeli sonka és főtt tojás után fogta a szagos vizes üveget, ment a szomszédba. Gyerekként magával vitt engem is – meleg vasalásillatú fehér ingben, frissen átkefélt makkos díszítésű kiskabátban –, büszke volt, ha jól elmondtam a locsolóverset. Akkoriban ezt nem tartottam fontosnak: a szomszédságban nem volt velem hason korú lány, csak 30, 40, 50, 60 éves öregasszonyok voltak. A tőlünk átellenben lakó Kocsis nénit különösen nem szerettem: mindig festetlen fehér tojást adott és egy-két forintot a locsolásért.

A szomszédok után hazatértünk, anyám megörvendezte a locsolásért kapott pénzt, a csoki tojásokat, barikákat és nyuszikat, meg a festett piros tojásokat. Máris indultunk a nagyobb körre, szerte a faluban. Nagymamámhoz, anyám testvéreihez, meg egyéb házakhoz is. Apámnak sok ismerőse volt, sok utcát bekanyarogtunk.

Többnyire már délután vágtunk neki a szomszéd falvaknak: keresztanyámékhoz és apám testvéreihez. Apámnak hét testvére, mind lány. A keresztanyám meg anyám testvére. Nagy volt a család. Busszal, vonattal mentünk, de jó időben biciklivel. Néha anyám is velünk jött, nő létére. Ilyenkor kevesebbet időztünk egy-egy helyen. De azért apám mindenütt megivott egy-egy pohár bort, evett süteményt, sült húst. Nekem saját rendszerem volt: csak bizonyos rokonoknál ettem-ittam. Finnyás gyerek voltam.

A húsvétok nálunk mindig hosszúak voltak. Előfordult, hogy valamelyik helyen tangóharmonika került elő, s kicsalogatta apámból a nótákat. Apám szeretett nótázni, erős, jó hangja volt, a többiek szívesen követték. Anyám sürgetése, később már veszekedése nem sokat gyorsított az eseményeken. Ilyenkor bizony a csillagok szúrós tekintete kísért haza bennünket. Apám a két falu közötti dűlőutakon is énekelgetett, anyám meg zsörtölődött, hogy nem gondol a gyerekre, mármint rám. Néha kutyaugatás hallatszott.

Tizenkét-tizenhárom éves koromtól a faluban már nem apámmal jártam, hanem bandában a fiúkkal. Sok lányt meglocsoltunk, osztálytársakat és más osztályba valósiakat. Ekkor már kinek-kinek volt ház, ahová nagyon szívesen ment, torkában dobogó szívvel. A lányok illatos jácintot is tűztek a kabátom hajtókájára, s anyám otthon elérzékenyült, hogy már nagyfiú vagyok.

Azután valóban nagyfiú lettem, egyetemre jártam, majd dolgozni kezdtem. Vendég lettem otthon. Csoporttársaim, munkatársaim közül sokan egyáltalán nem locsolkodtak, és aki tartotta a szokást, az is nyűggel. Én minden húsvétkor bejártam a szomszédokat, a nagy kört faluban, majd a két szomszéd falut.

Újabb néhány év múltán megtapasztaltam, milyen büszkeség az, ha fiaim, frissen vasalt ingben, jól elmondják a locsolóverset. S eljött az idő, hogy már én vittem apámat locsolkodni, autóval. Egyre kevesebb kedvvel. Keserűen és enyhe gúnnyal figyelve, mint halad ilyenkor a pohár borok keresztútján… Az autóban mesélt a saját gyerekkoráról, arról hogyan nézett ki akkor a szülőfaluja. Ott volt a tejcsarnok, amott a mázsaház, a csendőr-laktanya, abban a kocsmában szúrták ki a Gilan Jani szemét, az volt a kenderáztató, oda belefulladt a Kari, az útkereszteződésnél a fogadót felgyújtották emberevő cigányok, azon az erdőszélen éjszaka fejetlen emberek jártak, annál a pincénél az oroszok kilőttek két német motorost, a falubeliek ásták el őket… Akkoriban minden húsvéton ugyanezeket mesélte! De még a halála előtti húsvéton is kikönyörögte, hogy vigyem.

Mostanában nem járok locsolkodni. Nem is nagyon lenne kit megöntözni. Apám arcát látom, amint a hosszú húsvéti nap végén fáradtan ül a konyhaasztal mellett, egy pohár borral, de már nem akarózik innia. Dünnyög, maga elé néz, mint akinek vérzik az orra. Mintha valami nagy dolog nem teljesült volna azon a napon. 

Nagypéntek

„Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjenek a próféták írásai." (Mát. 26,56.)

Hogy szépítsük barbárságunkat,
másság iránti ösztönös gyilkolásvágyunkat,
kitaláltunk isteni elrendelést,
megváltás-projektet,
mégis csoda történt:
brutálisan megöltük,
és azóta csókolgatjuk
a keresztet.

Nagyszombat

„…őrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az ő tanítványai
odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek:
Feltámadott a halálból;
és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél.” (Mát. 27,64.)

Bűneinkkel ébredünk,
magunkra maradtunk
a gőggel, irigységgel, gonoszsággal,
mohósággal, kéjvággyal, csalárdsággal,
és bűneinket megtesszük újra meg újra,
ahogyan állunkon nő a borosta.
De szép a reggel,
a kék égen angyalok fátyla lebben,
levelek fényessége, virágok tarka illata,
madarak itt-ott csillámló éneke szólja:
van bocsánat és szebb a holnap,
estére a harangok is megkondulnak.

Húsvét

„…tegyetek tanítványokká minden népet,
megkeresztelvén őket
az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében…” (Mát. 28, 19.)

A diadal napja ez!
Megtörtént a csoda: föltámadt!
Az ige beteljesült.
Egy darabig még közöttünk járt,
letörölte a hívek könnyeit
és elámította a hitetlenkedőket,
azután mégis fölment a mennybe,
az apró munkát tanítványaira hagyta.
Lett is ebből kavarodás, haddelhadd!
Azt mondta: velünk lesz minden napon
a világ végezetéig,
de ha fájdalom gyúl testünkben,
ha düh szorongat és átok szaggat,
ha a félelem sötétje települ ránk,
ha elgyengít a kétely,
csak néz csöndes mosollyal.
Trónusa az Úr jobbján áll,
várja, hogy rátalálj. 

A hír

Péntek éjszaka Prazsák 2 többszörös válogatott futballista, a Töki-Löki klubcsapat csatára gépkocsijával halálra gázolt egy 35 éves férfit. Prazsák 2 csapatának azt a nemzetközi tétmérkőzésen aratott győzelmét ünnepelte, amely az egész országot felrázta, majd édesanyjához indult. Az elgázolt férfi kerékpárral haladt az úton, láthatósági mellény volt rajta, s az ütközés következtében azonnal meghalt. Prazsák 2 könnyebb sérülést szenvedett, ezért megfigyelésre kórházba szállították. Az első vizsgálatok szerint nem fogyasztott alkoholt, és nem állt drogos befolyás alatt, de a megengedett sebességnél gyorsabban haladt.

1 nap múlva

A Prazsák 2 által tegnap éjszaka halálra gázolt férfi az első vizsgálati eredmények szerint ittas volt, és az országút közepén, a felezővonal mellett kerékpározott. Ezen a nyílegyenes útszakaszon egyébként az elmúlt években már több súlyos kerékpáros baleset is történt. Prazsák 2-t még nem hallgatta ki a rendőrség. A futballista az értesülések szerint fizikailag jól van, lelkileg azonban összeomlott.

2 nap múlva

Bizonyossá vált, hogy Prazsák 2 nem vesz rész a válogatott hét közepén kezdődő edzésein, amelyeken a kameruni válogatott elleni sorsdöntő mérkőzésre készül föl nemzeti tizenegyünk. „Még nem dolgoztam föl az engem ért tragédiát, tudniillik azt, hogy miattam meghalt egy ember, így a csapatnak csak terhére lennék” – nyilatkozta Prazsák 2. A nemzeti válogatott vezető edzője sajnálja, de megérti Prazsák 2 döntését.

A halálos balesetet szenvedett kerékpáros édesapja és bátyja azt nyilatkozták tudósítónknak, hogy nem éreznek haragot, gyűlöletet Prazsák 2 iránt, de szeretnének beszélgetni a futballistával. Prazsák 2 azonban erre még nem áll készen.

3 nap múlva

Teljességgel bebizonyosodott, hogy a Prazsák 2 által sajnálatos körülmények között elütött 35 éves férfi súlyosan ittas állapotban volt. További vizsgálatot igényel, hogy mit keresett az országút közepén, és hogy vajon akkor is bekövetkezett volna a baleset, ha Prazsák 2 nem lépi túl kb. 40 km/órával a megengedett sebességet. Pszichológus szakértőnk szerint elképzelhető, hogy a férfi, akinek munkahelyi problémái voltak a helyi tehenészetben, öngyilkossági szándékkal hajtott Prazsák 2 gépkocsija elé.

4 nap múlva

„Tragikus balesetem óta egyre az forog a fejemben, hogy miért kellett ennek megtörténnie” – nyilatkozta testvérlapunknak Prazsák 2. A riportból megtudhatjuk, hogy semmiképpen nem vesz részt a Kamerun elleni mérkőzésen, mert egyelőre képtelen az őt szerető szurkolók elé állni. Jogi szakértőnk úgy véli, Prazsák 2-t a jelentős sebességtúllépés miatt akár letöltendő szabadságvesztésre is ítélheti a bíróság. Lehet, hogy megtörik egy ígéretes sportkarrier?

5 nap múlva

Az egyik kereskedelmi rádióban rövid beszélgetést hallhattunk Prazsák 2-vel. Megtudhattuk, hogy édesanyja kedvenc ételével, húsos matutkával és mákos gubával várta azon a tragikus éjszakán, de az ünneplés elhúzódott… Prazsák 2 ezért sietett. A balesetre nem emlékszik, arra sem, hogyan került a kerékpáros férfi a Mercédesze elé, csak a betört szélvédőüveg robaja van a fülében… Édesanyja majdnem rosszul lett a hírre, hogy a fia kórházba került. A futballista végül azt mondta, ha lesz ereje, elmegy a halálra gázolt férfi temetésére.

6 nap múlva

Gyászol az ország futballszerető közönsége! Válogatottunk három nullás vereséget szenvedett a kameruniaktól. A mérkőzésen a szurkolók „Prazsák 2 visszavárunk!” feliratú transzparenseket lengettek, a válogatott edzője pedig úgy nyilatkozott, hogy nagyon hiányzott a csapatnak Prazsák rámenős játéka.

7 nap múlva

Szülőfalujában eltemették a Prazsák 2 balesetében egy hete elhunyt kerékpáros férfit. Prazsák 2 nem vett részt a temetésen, de klubja, a Töki-Löki SC. szép koszorút küldött az alkalomra. A kerékpáros férfi apja azt mondta, hogy ő is Töki-Löki szurkoló. Nem kívánja, hogy Prazsák 2 börtönbe kerüljön, mert a történteken már úgysem lehet változtatni. Az elhunyt férfi kisfia és felesége szeretnének megnyugodni Isten akaratában – egyebet nem nyilatkoztak.

8 nap múlva

Megszólalt Prazsák 2 kedvese, a fotómodell, aki nemrégen a közönség szavazatai alapján második helyezést ért el az Index hírportál fenékszépségversenyén. „Már hat hónapja együtt vagyunk, jó vele az ágyban, és jó nézni őt a lelátóról, de egyszer már színházban is voltunk. Neki most nagyon nehéz, volt olyan nap, hogy egy szót se lehetett belőle kihúzni, kész holdkórossá vált, de én minden percben mellette vagyok.”

9 nap múlva

Prazsák 2 szűkebb pátriájában ma délelőtt a szent miséken imát mondtak a sajnálatos balesetben elhunyt kerékpárosért és Prazsák 2-ért, hogy végre lelki nyugalmat találjon, és visszatérjen a futballpályára. Az nem lehet, hogy a vak balsors elvegye őt a szurkolóktól, akinek játékával visszaadta a hitét, hogy van még magyar futball!

Délután a szűkebb pátria megyei jogú városának ügyészsége és bírósága előtt néhány száz fős tömeg demonstrált Prazsák 2 fölmentéséért. A Töki-Löki SC. lobogóit, jelvényeit és Prazsák 2 lepedőből varrt 21-es számú óriási mezét lobogtatták, egy transzparensen pedig a következő felirat volt olvasható: „Ki állítja meg a felelőtlen öngyilkosokat?!” Néhányan gágogó libákkal a hónuk alatt jelentek meg a helyszínen, s kibontottak egy „Talpra magyar!” feliratú transzparenst is, de velük a rendezők udvariasan, ám határozottan közölték, hogy ez most nem „olyan” tüntetés.

10 nap múlva

Föllélegezhet az ország futballszerető közönsége! Prazsák 2-t a bíróság hat hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, és egy évre eltiltotta a gépjárművezetéstől. Prazsáknak meg kell fizetnie 250 ezer forint bírságot is. Az ítéletet a vádlott és az ügyész is tudomásul vette, így az jogerős!

11 nap múlva

Prazsák 2 újra a pályán! Egyelőre a Töki-Löki délelőtti edzésén vett részt. Zuhanyozás után áttörte magát a rá várakozó újságírók kordonján, és szó nélkül távozott. Lesz még föltámadás!

12 nap múlva

Prazsák 2-t és kedvesét riporterünk egy ausztriai síparadicsom luxusszállójában látta. A szálloda bárjában sikerült őt szóra bírni. „Úgy gondoltuk, jobb, ha friss levegőt szívok!” – mondta, miközben kedvese hajával játszadozott. Megtudtuk, hogy a jövő héten már ott lesz a csapatban, amikor a Töki-Löki nemzetközi kupamérkőzést játszik az angol Bulldog SC. ellen. Szóba került Prazsák 2. balesetet szenvedett Mercédesze is. „Egy hónapja vettem, nagyon jó vezetni. Az eleje alaposan összetört, jelenleg egy műhelyben áll. Az elmúlt napokban gyakran bementem hozzá, és csak néztem a berobbant szélvédőt, a felgyűrt motorháztetőt. Először úgy gondoltam, eladom, de nincs szívem megválni tőle! Igaz, most egy évig csak a barátnőm vezetheti.” – mondta szomorúan, és csókot lehelt a fotómodell nyakára. 

A nő élete csupán négy virág.
A tündérkor, hóvirág, kényes szerelem, röpke vágy,
vad szerető lesz, rózsa, bársony a szirma, tárul a bókra,
majd tulipán – mézes asszonyi öl, megadó anyaság,
s végül őszirózsa, nyarat kacsintó kedves virág.

Férfi, kívánom, hóvirág, rózsa, őszirózsa és a tulipán,
buja kertedben örökkön virítson valahány!

ZümZüm tévé. Zenetévé. Fiatal riporterek, színes ruhák, nyegle stílus. A helyszín talán egy ifjúsági park, vagy valamilyen koncertes stadion előtere. Élő adás. Csevegés a bámészkodókkal, zenei klip a stúdióból, visszakapcsolás a helyszínre, megint csevegés, megint klip.

A helyszínen az egyik riporter lányokra vadászik a bámészkodók között. Kata két barátnőjével ácsorog. Tizenhat év körüli barna, hosszú hajú, mandulaarcú lány. Szűk farmer, színes, absztrakt virágoskertet mintázó pulóver. Semmi extra, de fiatal, kedves lány.

A riportersrác kinézi Katát. Szürke műanyaglapot tart a kezében, rajta három férfiajak mintázata, jól kinagyítva. Amíg a riporter Katához ér, a kamera mutatja a közönségnek az ajkakat, majd a lány szemét. Az ajkak rajzolatai szürkék, semmi erotikus nincs az alsó és fölső ajkak hernyószerűségében. Katának kék szeme van, ami a barna hajjal azért nem mindennapos.

Kata horogra akad. Nevetgél, hátrahőköl, de picit már integet is a kamerába. „Cső, Kata! Csak nem itt? A koncertre vársz? Megoldanál egy fantasztikus ajándékért egy fantasztikus feladatot? Melyik ajkat találod a legvonzóbbnak?” Vigyorgás. Kata rájön, hogy itt nem lehet zenét kérni. Kicsit még mórikálja magát, majd rámutat az egyik ajak-rajzolatra. Nem a csücsörítősre, nem az alsó és felső ívvel kis boltívet formálóra – arra, amelynek alsó és felső vonala szinte párhuzamos.

„Ó, óóó! Most jön a feladat kreatív része! A három srác közül kié az ajak, amit kiválasztottál?” A kamera három fiút mutat, fiatalok, akár Kata, öltözetük átlagos. Kata vigyorog, billeg, a barátnői is heherésznek. Majd Kata rámutat az egyik fiúra. Vékony arcú, rövid hajú srác, farmerben, sárga dzsekiben. Katát nézi. Kata a kamerába fintorog.

„Fantasztikus! Eltaláltad! Eljutottál az extra feladatig, egy ZümZüm tévés pólóért. Adnál a srác szájára egy puszit?” Kaján férfihőbörgések… Kata vigyorog, odalép a fiúhoz. Pár másodpercig összetapad az ajkuk.

Diadalüvöltés a kamera által nem pásztázott területről. A riportersrác mellett egy loncsos, idősebb férfi lép be a képbe. Hosszú, kopottas pulóver, copf… Valami főnökféle lehet. Ő is hujjézik. Lobogtatja a ZümZümös pólót. „Ó, óóó! Ez nyelves puszi volt!”– így a riporter. „Nem tudom, hátul álltam” – mondja a loncsos. „Nem, nem volt nyelves puszi” – csilingel Kata. Már távolabb lépett a fiútól. Az is rázza a fejét. „És jó volt?” Kata arcán meglepetés, bizonytalanság. „Jó.” „Jó” – mondja a fiú is, de olyan színtelenül, hogy a kamera máris leugrik róla. „Adnál neki még egyet?” – kérdezi a riporter, miközben a kamera mindhármójukat mutatja. „Nem” – lép még hátrébb Kata. A kamera egy pillanatra közel hozza az arcát. Szép szeme és ártatlan ajka van. „Nem.”– ismétli a fiú, s bénán széttárja karjait. „Akkor mégsem volt olyan jó” – nyugtázza a riporter. Kata csilingel. „Azért, ugye kaphat egy pólót Kata?” – fordul a riporter a loncsos felé. „Mindenképpen.”

Stúdió, újabb klip.