Gebics blogja

Gebics•  2017. január 8. 10:59

Faludy György igazsága

Költő vagy, mindig tudtam ezt,
de sokáig nem kedveltelek,
míg verseidből végre megértettem
emberséged és bölcsességedet.
Leginkább úgy tudlak felidézni,
hogy egy csótánnyal nézel farkasszemet,
atomháború mocska leng verseden,
dühvel agyoncsapnád a férget,
mert az majd túléli, és te nem.
Pajzánságod is elbűvölt,
mikor Hitler halálát recsegte a rádió,
te a vörös Eleánor combjait csókolgattad éppen,
köldökén s lágyékán kutattad mi a való,
vagy ott van a svéd rokokó,
Ulla tüzes teste a fülledt fogadóban,
és az abrakot fújó merev farkú ló lenn a hóban,
a költő Ullát feledve az ablaknál motyog, tötyörög:
„az ördögét, féltékeny a dög!”
S persze Recsk,
ahol fejben írtad a verssorokat,
s hogy legyőzhesd a barbárokat,
minden fogolytársad őrzője lett néhány sornak,
ez komolyabb létkérdés volt,
mint hogy jut-e étel holnap.
Majd száműzöttként, idegen kontinensen
dohogtál, hogy egyre rosszabbak
az autók és az autószerelők szintúgy,
és mindenütt a tévé, csak a tévé,
a költészet vagány és öngyilkos különút…
S, ha szabad versem
sorai úgy cikáznak,
mint dús hajad villámai, megemlítem,
hogy Fanni asszony sok volt már nekem,
nem hittem, hogy aggkorban van szerelem,
„Ekkora szerelemnek nem lehet ellenállani” –
ugyan már, kilencvenévesen, papi!?
hát fölállt még, vagy megtanított az alázat,
hogy malacként csámcsogj medúza-mellein
és szürcsöld combjait mint kagylófaló állat?
megborzongott-e pergamen bőröd,
ha érezted csitri ajkain a huncut nyálat?

Az idő mindent megold.
Te elmentél,
vaskos kötet – életmű kiadás –
maradt utánad,
és én is öregedtem…
…megtapasztaltam,
hogy a kor valóban lárifári,
ha jön a szerelem,
nem lehet ellenállni:
gyötör, fölrepít, elejt egyvégtében.
Ebben is igazad volt.
Nyugodj hát békében! 

A versben a következő Faludy-versekre van utalás: Csótány az íróasztalon; Hitler halála; Skandináv rokokó.

Gebics•  2016. december 18. 09:25

Kép Aleppóból

Apa, az a sok kisgyerek mind halott?

Igen, megölték őket.

És az apukájuk hagyta?

Őket már korábban lelőtték.

És az anyukájuk?

Valószínűleg ők is halottak.

Ki ölte meg őket?

A katonák.

A katonák ilyen gonoszok?

Nem, nekik parancsolnak.

Azok a bácsik, akik a katonáknak parancsolnak, haragszanak a gyerekekre?

Nem. Az unokáikat biztosan nagyon szeretik. Karácsonyra sok játékot vesznek nekik.

De akkor miért ölették meg a kisgyerekeket?

Nem akarattal ölették meg. Háború van.

Akkor azok a bácsik nem gonoszok?

Nem. Csak politikusok.

És a politikusok csinálják a háborút?

Ez nehéz kérdés. Többnyire békét akarnak.

Azért csinálják a háborút, hogy béke legyen?

Valahogy így.

De minek a béke, ha a gyerekek már meghaltak? 

Gebics•  2016. július 22. 17:48

Kusza sorok Esterházy Péter halálára

A fák nem nőnek az égig. Mindamellett, lám, halálod is teljes siker! Méltatások és emlékezések fortissimója, hogy te vagy, voltál, leszel a leg-, leg-, leg-. Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog!

Mondják, megújítottad a magyar nyelvet, egyes egyedül, örvendezzük, használjuk, ja, és lehet a pénztárhoz járulni, vegyék, vigyék!, mert a kiadódnak is meg kell élni valahogy, ugyebár. Szó, mi szó, visszahoztad a barokkos fél- egyoldalas mondatokat. Játszogattál a szavakkal, mondatokkal, hangsúlyokkal és az olvasóval. Élvezted. Élvezték. Élvezik. Élvezni fogják.

Nem nagyon ismertelek, mint alkotót. Megragadtam a „Pápai vizeken ne kalózkodj!”-nál. Valamikor a kilencvenes évek elején azt is megpróbáltam beadni egy antikváriumba. Az antikvárius csak legyintett. Ki venné meg. Most pedig… Változnak az idők. Kineveltek neked közönséget.

Próbálkoztam több írásoddal is. Ja, kérem, a sznobizmus viszi előre a kultúrát. Ennyi kritikus, ennyi olvasó nem tévedhet!

Bevallom, nem bírtam végigolvasni a Harmonia caelestist. Elfáradtam közben, ejh, mit pöcsöljek vele, majd elmondják a fölkent fejek, miért fenomenális… De hát nem lehet minden pofon mellé egy forgalmi rendőrt állítani! Vissza Kosztolányihoz, Örkényhez, Sarkadihoz. Ettől még elismerhetem a te nagyságod is.

Ha néhány sort olvasok tőled, élvezem. Érdekes és új. Gondolkodtató. De az egész nekem fullasztó kásahegy. Ilyen, amikor egy neandervölgyi találkozik egy crô-magnoni emberrel?

Minden szavadra, vessződre, szóközödre figyeltek az arra hivatottak. Könnyű így nyelvet újítani! Könnyű irodalmat teremteni!

Nem tudom, milyen ember voltál, családi, munkatársi, baráti, ellenségi szemszögből. Megnéztem Gannán a családi mauzóleumotokat. Hűvös elegancia, arisztokratikus márványszarkofágok. Voltak a családodban különös fazonok. Az egyik egy orosz hercegnő szerelméért párbajozott, és mivel ő húzta a rossz golyót, főbe lőtte magát. Amerikai párbaj Szentpétervárott. A másik sudár magasra nőtt, és az első világháború idején hiába figyelmeztették, feje, felsőteste mindig kikandikált a lövészárokból. Egy Esterházy nem bújik el az ellenség elől! Ki is lőtték hamarosan, ha jól emlékszem harminc éves sem volt. Édesapád hamvai csak úgy oda vannak téve, egy szerény urnában valamelyik szarkofág mellé. Bocsánat, hogy élt? Téged Gannán temetnek majd, vagy díszsírhelyet kapsz Budapesten? Nem mindegy!

Írónak, közéleti embernek, bölcs voltál. Szellemi kisugárzásod az is érezte, aki nem olvasta műveidet. Milyen falkadühvel támadtak neked a mélymagyarok! Például Egerben. Engem fölháborított, te mosolyogtál rajta.

Lehet, hogy egyszer fölnövök hozzád, és elolvasom a Harmonia caelestist. És egyebeket is. Hiszen itt várnak a könyvespolcomon, mint titkos kódok egy katonai bázison, fontos telefonszámok egy üzletember noteszében.

De a Hasnyálmirigynaplót soha, soha nem fogom elolvasni!

Gebics•  2016. június 12. 11:12

Pöcs néne

Mottó: Ha van a költészetben Szösz néne,
Pöcs nénének is lennie kell,
a világ rendje szerint.  

 

A város szélén, hol beérik a cseresznye,
kertjében morog a leszakadt ereszre
Pöcs néne,
és a sok kótyomfitty gyerekre,
kik azt lesik, érik-e a cseresznye
fülre akasztós kerekre.

 

Mert minden június oly borús,
a hangulat mondhatni világháborús,
kertben a fán a ropogós cseresznye
alighogy piroslik, már mindet megette…
Szakadna az ég madárra, gyerekre!

 

Macska a kurrogást hurokban feledte,
A kerítésrontó kutya is bevette
a gombostűs húst,
csak a cseresznyeügy nem jön egyenesbe,
hiába vár harcra söprű és gereblye
kézügybe helyezve.

 

Hány óra, Pöcs néne, lesz-e hús ebédre,
lányok és suhancok cserfelnek feléje,
Sáskaként kerülnek mögé és elébe…
Állj meg, irgum-burgum, anyád kelevénye,
füleid letépem, azt teszem el télre! 

Gebics•  2016. április 11. 21:31

Költők

Ha téboly ül az arcodon,
ha őrület rezeg mozdulataidban,
még nem biztos, hogy költő vagy.
Ha okosan beszélsz valamiről,
lehet, hogy tudós vagy,
lehet, hogy csak jó napod van.
Ha képes vagy ódákba foglalni
a női test fortélyait,
nagy csábító lehetsz…
A költő egészen más.
A költő felnéz a sötét égre,
s felsóhajt:
mindjárt elpattan egy mély hang húrja,
a költő meglesi teliholdkor
a lányként szepegő galagonyabokrot,
s friss kenyér illatát érzi,
ha a gyermekek homlokára néz,
a költő látja, hogy a holdvilág
gazdaggá tesz egy nyomorgó falut,
meghallja, amint a tavaszi szél üvegre lép,
a költő elolvassa az újságot,
és azt üvölti: nincsen hazám,
de könnybe lábad szeme a szép magyar szóra…

 

Már a költő sem reméli,
hogy halálával megválthatná az embereket.

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom