Pöcs néne

Mottó: Ha van a költészetben Szösz néne,
Pöcs nénének is lennie kell,
a világ rendje szerint.  

A város szélén, hol beérik a cseresznye,
kertjében morog a leszakadt ereszre
Pöcs néne,
és a sok kótyomfitty gyerekre,
kik azt lesik, érik-e a cseresznye
fülre akasztós kerekre.

Mert minden június oly borús,
a hangulat mondhatni világháborús,
kertben a fán a ropogós cseresznye
alighogy piroslik, már mindet megette…
Szakadna az ég madárra, gyerekre!

Macska a kurrogást hurokban feledte,
A kerítésrontó kutya is bevette
a gombostűs húst,
csak a cseresznyeügy nem jön egyenesbe,
hiába vár harcra söprű és gereblye
kézügybe helyezve.

Hány óra, Pöcs néne, lesz-e hús ebédre,
lányok és suhancok cserfelnek feléje,
Sáskaként kerülnek mögé és elébe…
Állj meg, irgum-burgum, anyád kelevénye,
füleid letépem, azt teszem el télre!