Kusza sorok Esterházy Péter halálára

A fák nem nőnek az égig. Mindamellett, lám, halálod is teljes siker! Méltatások és emlékezések fortissimója, hogy te vagy, voltál, leszel a leg-, leg-, leg-. Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog!

Mondják, megújítottad a magyar nyelvet, egyes egyedül, örvendezzük, használjuk, ja, és lehet a pénztárhoz járulni, vegyék, vigyék!, mert a kiadódnak is meg kell élni valahogy, ugyebár. Szó, mi szó, visszahoztad a barokkos fél- egyoldalas mondatokat. Játszogattál a szavakkal, mondatokkal, hangsúlyokkal és az olvasóval. Élvezted. Élvezték. Élvezik. Élvezni fogják.

Nem nagyon ismertelek, mint alkotót. Megragadtam a „Pápai vizeken ne kalózkodj!”-nál. Valamikor a kilencvenes évek elején azt is megpróbáltam beadni egy antikváriumba. Az antikvárius csak legyintett. Ki venné meg. Most pedig… Változnak az idők. Kineveltek neked közönséget.

Próbálkoztam több írásoddal is. Ja, kérem, a sznobizmus viszi előre a kultúrát. Ennyi kritikus, ennyi olvasó nem tévedhet!

Bevallom, nem bírtam végigolvasni a Harmonia caelestist. Elfáradtam közben, ejh, mit pöcsöljek vele, majd elmondják a fölkent fejek, miért fenomenális… De hát nem lehet minden pofon mellé egy forgalmi rendőrt állítani! Vissza Kosztolányihoz, Örkényhez, Sarkadihoz. Ettől még elismerhetem a te nagyságod is.

Ha néhány sort olvasok tőled, élvezem. Érdekes és új. Gondolkodtató. De az egész nekem fullasztó kásahegy. Ilyen, amikor egy neandervölgyi találkozik egy crô-magnoni emberrel?

Minden szavadra, vessződre, szóközödre figyeltek az arra hivatottak. Könnyű így nyelvet újítani! Könnyű irodalmat teremteni!

Nem tudom, milyen ember voltál, családi, munkatársi, baráti, ellenségi szemszögből. Megnéztem Gannán a családi mauzóleumotokat. Hűvös elegancia, arisztokratikus márványszarkofágok. Voltak a családodban különös fazonok. Az egyik egy orosz hercegnő szerelméért párbajozott, és mivel ő húzta a rossz golyót, főbe lőtte magát. Amerikai párbaj Szentpétervárott. A másik sudár magasra nőtt, és az első világháború idején hiába figyelmeztették, feje, felsőteste mindig kikandikált a lövészárokból. Egy Esterházy nem bújik el az ellenség elől! Ki is lőtték hamarosan, ha jól emlékszem harminc éves sem volt. Édesapád hamvai csak úgy oda vannak téve, egy szerény urnában valamelyik szarkofág mellé. Bocsánat, hogy élt? Téged Gannán temetnek majd, vagy díszsírhelyet kapsz Budapesten? Nem mindegy!

Írónak, közéleti embernek, bölcs voltál. Szellemi kisugárzásod az is érezte, aki nem olvasta műveidet. Milyen falkadühvel támadtak neked a mélymagyarok! Például Egerben. Engem fölháborított, te mosolyogtál rajta.

Lehet, hogy egyszer fölnövök hozzád, és elolvasom a Harmonia caelestist. És egyebeket is. Hiszen itt várnak a könyvespolcomon, mint titkos kódok egy katonai bázison, fontos telefonszámok egy üzletember noteszében.

De a Hasnyálmirigynaplót soha, soha nem fogom elolvasni!