Karácsonyfa ünnep után

Pompádról írtak költők s mesélők,
Mindenki ismeri azt a várakozásteli izgalmat,
amellyel feldíszített a család.
Néhány napra a tündérvilág szereplőivé tettél minket
a kopott, szabványos lakásban;
ágaid között jótevő mesefigurák bujkáltak,
s színes varázsgömbjeid mint apró űrhajók várakoztak,
indulófélben a mesevilágba.
Amikor illatos fényednél összegyűltünk,
s csengő-bongó dalokat énekeltünk,
tán’ egy nagyon távoli erdő üvegágai is megcsendültek,
s akkor talán meghallgatott minket az Isten!
Az óévbúcsúztató mámorában
néha már utunkban voltál,
sértődős tündérként ráztad díszeid,
ha ágaidhoz értünk.
Január elseje fakó fényében
vettük észre,
hogy a kelleténél jobban hullajtod tűleveleidet...
Most elmúlt vízkereszt.
Közeledik lecsupaszításod és kidobásod ideje...
Mélázok melletted,
gyorsan elmúló tündérvilágod bűvkörébe
próbálom meríteni üstököm,
Mélázok arról, mit hozhat a megkezdett év,
melyik lesz a legközelebbi ünnep,
s hány karácsonyom van még...
Napjaid megszámláltattak!
Kidobunk nemsokára!
Díszeid dobozokba csomagolva,
puha szalvéták között várják,
hogy elsuhanjon az illatos, izgága tavasz,
a testet próbáló, bódult nyár
és a jó füstillatú, ezüstködű ősz...
Minderről mit sem tudva várják,
hogy az új karácsony kegyeletes idejében
ismét csilloghassanak egy másik karácsonyfán.
A te időd lejárt.
Kidobunk, hogy megmaradt zöld leveleid
kemény könnyekként pergesd a hóra, sárra.
Kidobunk,
azután a mohó gégéjű porszívóval eltüntetjük
maradványaid,
kitakarítjuk a lakást, sétálni megyünk,
megeszünk egy süteményt a közeli cukrászdában,
mintha ezzel is bizonygatnánk,
hogy nélküled is együtt van a család,
és szépek a mindennapok is.
Kidobunk.
Pár hetet voltál csupán nálunk,
mégis megkönnyezünk majd – ki-ki magában.
Hallgatagok leszünk azon a napon,
amelyen a begyűjtőhelyre viszünk,
nagy kupac megkopaszodott, megtöretett fenyőfa közé vetünk,
mint csavargót a tömegsírba.
Szomorúak leszünk, mintha távoli, ritkán látott rokontól válnánk el
egy nyirkos pályaudvaron,
mintha olyan épülettől, szobától vagy oltártól
búcsúznánk,
amely örökké állni fog,
de mi ritkán jutunk a közelébe.