Húsvétra

Gebics•  2016. március 26. 12:47

Nagypéntek

„Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjenek a próféták írásai." (Mát. 26,56.)

 

Hogy szépítsük barbárságunkat,
másság iránti ösztönös gyilkolásvágyunkat,
kitaláltunk isteni elrendelést,
megváltás-projektet,
mégis csoda történt:
brutálisan megöltük,
és azóta csókolgatjuk
a keresztet.

 


Nagyszombat

 

„…őrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az ő tanítványai
odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek:
Feltámadott a halálból;
és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél.” (Mát. 27,64.)

 

Bűneinkkel ébredünk,
magunkra maradtunk
a gőggel, irigységgel, gonoszsággal,
mohósággal, kéjvággyal, csalárdsággal,
és bűneinket megtesszük újra meg újra,
ahogyan állunkon nő a borosta.
De szép a reggel,
a kék égen angyalok fátyla lebben,
levelek fényessége, virágok tarka illata,
madarak itt-ott csillámló éneke szólja:
van bocsánat és szebb a holnap,
estére a harangok is megkondulnak.

 

Húsvét

 

„…tegyetek tanítványokká minden népet,
megkeresztelvén őket
az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében…” (Mát. 28, 19.)

 

A diadal napja ez!
Megtörtént a csoda: föltámadt!
Az ige beteljesült.
Egy darabig még közöttünk járt,
letörölte a hívek könnyeit
és elámította a hitetlenkedőket,
azután mégis fölment a mennybe,
az apró munkát tanítványaira hagyta.
Lett is ebből kavarodás, haddelhadd!
Azt mondta: velünk lesz minden napon
a világ végezetéig,
de ha fájdalom gyúl testünkben,
ha düh szorongat és átok szaggat,
ha a félelem sötétje települ ránk,
ha elgyengít a kétely,
csak néz csöndes mosollyal.
Trónusa az Úr jobbján áll,
várja, hogy rátalálj. 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!