Felhőnéző

2x2, négy a lába,
így is fárad már a láma,
pedig még az este messze,
nincsen nekikeseredve,
lát egy padot, reátottyan 
örömében, megrogyottan,
de biz' nem bírja a lóca,
s lám, a láma bicebóca. 

Elvesztettem a fonalat,
már másodszor, két perc alatt,
de még így is jól alakul,
bár ha csattogtatnám vadul
a tűket, gyorsabban menne,
simán sorakoznak benne
a szemek, sál lesz belőle,
tán valamikor jövőre. 

Foltos kutya ül az ágyon,
szabad neki, hisz' barátom,
de bizony ha nem plüss volna,
tán a macska megorrolna
rája, lenne monoklija,
szép formájú, hupilila,
pedig így is tirke-tarka
foltokból van összevarrva,
és csak hallgat, mégsem bánom, 
hűségesen őrzi álmom. 

Szobafalon bonsai árnya szendereg,  
szél ringatja, kis világa így kerek.
Apró ágán épp hintázva egy manó
álmát őrzi, ott pihenni volna jó.