Felhőnéző

Mai program: parti túra.

Két keréken kerti útra, 

ki a kapun visz a reggel, 

már a dombra tekerek fel, 

hogy majd messze kanyarogva, 

házak között Balatonra 

rápillantva néha halljam, 

szól a zene, s mennyi dallam:

strandokon a nevetések, 

égen-földön madárének, 

biciklin köszön a csengő, 

hajókürt, mély hangon zengő, 

kocsisor zúg araszolva, 

sínen vonat, zakatolva, 

vasutas a sípját fújja. 

Sokszólamú partitúra. 

Csicseregnék én is benne, 

ha ez a nap épp az lenne.

2025.03.02.

Pöszmétebokromon mókás hernyó megyen,

figurázni látom épp egy levélhegyen, 

úgy tesz, mintha száraz kis ágacska volna,

aztán bemutatja: jól megy ám a torna!

Nem áll odébb, sajnos, növénykémet eszi, 

de még hogy! Biz' sokat táplálkozni neki

fontos, tudod, egyszer leveti bundáját, 

s bábból előbújva szárítgatja szárnyát!

Lepke lesz belőle, szép, fekete pettyes, 

apró sárga testét felemelve repdes. 

Átváltozó, nahát, furcsa ez az élet. 

Lényke, kérlek, ne bántsd tovább a piszkémet!

2025.02.23.

Nem is BÜSZKE ő már. Itt járt, és hazament.

Akár üres TEREM, úgy kong az odabent.

Ezen A NAPON, ma annyi minden ÉRTE,

SEBES patak könnye, meginog A térde.

Arcát marja köröm, mint tíz KAROM éppen,

füléből kitépett FÜGGŐ a kezében.

Bámulja a FALAT. Fusson el? Csak RAJTA!

Nem ÉRIK utol, ha lelke űzi-hajtja.

HEGYES vidék várja, de vajon örvény-e

tetteinek sora, a KARMA törvénye?

A belső vers: 

Büszke terem a napon, 

érte sebes a karom, 

függő falat rajta 

érik, hegyes karma. 

2025.02.22.

1.

Ez a míder egész alapos, 

mutatós hasa, lám, ma lapos. 

Kebelét emelő, 

hova fér levegő?

Elalél, na de szép alakos. 

2.

A derék ma csupán: nehezék,

csacsogás ide már nem elég. 

Emelőt, ha muszáj, 

csinosít, s az uszály?

Igazán elegáns fedezék. 

2025.02.22.

'Kinek maláj neve: harimau dahan,

 bemutatni híven lesz-e elég szavam?

 Felhőforma folttal borítva a teste,

 fákon tölti napját, ott éri az este. 

 Zsákmányra ugorva "kardfog" talál célba,

 nagymacska vacsora az elejtett préda.

 Ázsiában szabad, de aggódnak érte, 

 állatkertek óvnák, veszélyben a léte. 

 Rejtőzködő vadász, tán senki sem tudja, 

 hogyan él ő, s tudod, milyen szép a bunda?

 Bárcsak ismerhetnék ködfoltos párducot!

 Aranyos kis kölyök az ágon átfutott,

 levelek bújtatják, szinte látni vélem,

 ahogy cicamódra erdős játszótéren 

 hancúrozik éppen, azután a felhők

 növekednek vele, s lám, a macska felnőtt.

2025.02.16.