Felhőnéző

Körúti, akár a hajnal,

ha színes ceruzarajzzal 

találkozik a falon, 

hiszen e régi szalon 

koros kötetei mellett 

lám bekeretezve hely lett

egy kis bohóchalnak szintén.

Kérdezhetnéd te is, mint én, 

Szenillaként miért jártam

könyvek közt Némó nyomában?

2026.02.21.

Hogyha egyszer lenne nékem,

csupa kunkor hintaszéken

üldögélve, úgy találna 

nap és éjjel, hajlott fára 

hajlott hátam nehezedne, 

vele együtt ringva-rengve.

Melegbarna íves karfa 

támogatna, kezem rajta, 

lábtartóján fájós boka 

megpihenne, fázni soha 

nem engedne, takaróba 

velem együtt burkolózva, 

bizony, Thonet hintaszékem 

hogyha egyszer lenne nékem. 

2026.02.01.

H ogy is készülhet ma, ó    H,

A nnyi finomság? N            O,

R észletezzem? Átható       N 

T erjeng oregan                   O, 

F okhagyma, mi pizzán sü L,

O tt illatoz rag                      U, 

R étes, ízes barátfü              L, 

D ejós-almás baty                U. 

2026.01.18.

Felhő, tükör, virág, lámpa,

ajándékba kaptam én 

kislányomtól, és meglátva 

karácsonynak estelén 

bámulhattam virágmezőt

— tükörben mi megjelent —,

távolba is beleveszőt, 

dehát hogyan? Odabent

miként élhet ennyi kéklő, 

égre nyíló tulipán?

Nappal tükör, éjjel fénylő, 

világító lámpa lám 

felhőt formáz, körbenézem, 

fehér varázsdobozka 

tükörében fagyó télben

tavaszunkat elhozza.

2026.01.03.

Következzen Weöres Sándor két verse, felhővel és tükörrel:

Felhők 

Nyitott ablak tükrében szembe-úszik a felhővel a tükörfelhő.

Szegélyén amorettek olvadnak, súlyos közepén szörnyek csavarják

ormótlan testüket, tátongó állatfejek fogsora közé harapott sima 

kékség fogy és tágul. Egy viola hintó leválik, a kékbe iramlik és 

hamar eltűnik; de sejtheted, ott nyargal látatlanul; rajt istenek ülnek,

vagy a semmiség semmiségei, vagy a halottak, kikre huppanni 

hallottuk a földet és róluk tovább mit sem tudunk. 

Úsznak a felhők és szemközt tükör-felhők; s aki szemléli: koponyája

alatt a természet szemközt úszik a gondolattal. 

Az eleven tükör 

Emeld fel arcod, hadd nézzem: szemedben 

mind tükröződik ablak és virág 

és én is, szunyognál nem szélesebben; 

mogyoróhéjban úszik a világ. 

— Van egy új barátom!

Miért nem találom

rendkívülinek ma, 

hogy a kicsi Bella

erről csacsog újra, 

szünet nélkül fújva. 

Zordon már magában

gondolhatja, tán van 

némi esély lépni, 

de tovább meséli, 

krokihoz a szavak 

eljutnak: egy szalag??

Lelógott a fáról??

Zöld?? Zordonunk rászól:

— Mit mondott, emlékszel?!

Bella, az egésszel 

van egy kicsi bajom, 

fontos lenne nagyon 

elregélni nekem

ezt is részletesen!

— Hát így szólt: "Sssszióka!

Lám, egy struccfióka?"

— Szavamra, egy mamba!

— Zordon bácsi, bamba

biztos nem volt, éber, 

ahogy te most nézel!

Jaj neki, laposra 

Szavanna tapossa, 

majd az elefántláb 

intézi, ha bántják 

Bellát, vagy jön Regő, 

a borzunk is nyerő, 

kígyó ellen megvéd!

Persze senki sem tép, 

nem lesz szükség erre, 

körbecsicseregte 

Bella a zöld mambát

— meglepő —, "sajnos" hát

új barátja legott 

messzire "elfutott",

azaz óvatosan 

osonva a lombban 

nyoma veszett, mondva:

máshol is van dolga.

2025.11.11.