Kitérő

Gaffer•  2022. november 22. 17:56  •  olvasva: 6

(publikálva a Holnap Magazinban 2020. III. számában)


Az őszi szélben álmodó

malomkerék nyikordul,

szakadt meséket foltozó

reménykedésre kordul

gyomromban az a pár falat

melyet belőled téptem,

miközben titkolt vágyamat

nagy bűnökkel tetéztem.


A hátamon magányomat

én messzi elcipeltem,

ne kelljen már nekem neked

fájdalmamról mesélnem,

ne legyek hozzád mostoha,

de ne is legyek édes,

inkább maradtam ostoba,

vad harcaimtól véres.


Belőled az a pár falat

tart még életben engem

és a remény, hogy megmarad

némi szelídség bennem.

Nem vadít engem el soha

hiányodnak keserve,

fejemnek lesz a vánkosa

lelkem megannyi verse.


Utam hűsíti őszi szél

és szomjamat is oltja

patak vize az erdőnél,

ingem alá befolyva.

Maradok bolygó vándorod

de messziről kerüllek,

félig még el is fordulok.

mert már nem érdemellek.


2020. szeptember 14.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom