Baranyi Imre blogja

Gyász
Gaffer•  2022. november 17. 10:11

Neptun ölelése

Hiába, hát a végzet úgy akarta,

ma mindörökre elveszítselek,

remegve várlak én karomba vissza,

de ár sodorja már a testedet.


Azóta Neptuné maradt varázsod,

övé a szád, a holdas éjszakák

romantikája zord viharra váltott,

hiányod íze sajdulón fog át.


Miért ragadt el és ölelt a mélybe

a tengerén a tébolyult halál,

sötét eget borítva üstökére,

vajon miért nem engemet talált?


Ma délelőtt, habár az árja sima,

de halld, alatta mélye mintha sírna.


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom