Baranyi Imre blogja

Gondolatok
Gaffer•  2023. január 30. 04:16

Csordaszellem

Titokban azt hihettem, álmodom csupán,

talán nem úgy igaz belőle semmi se,

de végül elmerengve dupla harmadán,

ma már tudom, komor való e rémmese.


Ma itt a zsebre voksolás világa dív,

mosom kezed, kezem mosod, cserébe már

a vármegyére esküszünk, no és ha hív

urunk, lihegve vágtatunk elé, akár


a birkanyáj, ha jelzi konduló kolomp,

ütött az óra, vár a hegy fokán a vár,

alatta bárha árad óceánnyi gond,

mi indulunk a bűneik takarni, kár.


De ott a mélyben állva búskomor bikák

hamar fejük szegik, ha int az új gulyás,

jelére vágtatón a csorda égre hág,

nem áll elébe holmi úri jajdulás.


Gaffer•  2023. január 29. 03:51

Orgonák a télben

A tél uralta táj felett az égbolt

a szürkeségbe ráfeledkezett,

a nyáridőre ráfeszülve kék volt,

kicsalta játszadozni versemet.


A rímek ingva fellegéig értek,

a szél bogozta őket álmatag,

zsarátnokát terítve szenvedélynek

a májuséji orgonák alatt.


De most az ágaik vacogva várnak

a zsendülő tavaszra reszketeg,

magukba zárva illatát a vágynak,

melengetik fagyott szerelmemet.


Idézem arcod és e kép segít 

a száz napot kivárni májusig.


Gaffer•  2023. január 28. 07:12

Ahol a part szakad

Hiába, hát megint velünk szakadt a part,

az álmaink a vad folyam sodorta el,

a test, amit csupán a balgaság takart,

merült alá, akár a szétfoszolt lepel.


Pedig reményeink között kutathatott

a vágy, de lám, amit talált futóhomok,

gyökértelen maradt a fánk, kivágatott,

nem ülnek ágaink alá zarándokok.


Kegyetlenül lenyesve mindenünk oda,

a kérgeink lehántja horzsoló meder,

a tékozolt szerelmeink szelíd sora

vad éjeink feledve, lassan elkever.


Lehet, hogy eljutunk az óceánba majd,

hol egy kopár sziget felé cibál a szél,

s ha ott konok magunk a földben újra hajt,

talán sosem megyünk megint a part felé.


Gaffer•  2023. január 27. 06:47

Hiábaság

Hiába szólt a hang; elég!

De mert a fény a gyors,

mikorra vájt füledhez ért,

elült, hiába volt.


Hiába volt a félelem,

a balgaság felett

legyőzetett az értelem,

maradt a rettenet.


Hiába volt ezernyi jel,

ki látta, sápadott,

ha háborúba menni kell,

a józan ész halott.


Hiába mindenünk oda,

a gőg, ha húsba vág,

temetkezéseink oka

e torz hiábaság.


Gaffer•  2023. január 24. 02:10

A vers hatalma

Az új ütemre rímelő, remek sorok

mögött a vers csodálatos, miként dobog,

akár a szív, ha benne vére lüktető

dalán örömzenéje égre-földre nő.


A dallamát a szél legott tovább viszi,

hiába halkuló az ég, az alkonyi

letisztulásra zengve-bongva ráfelel,

s e perdülő varázsra újra táncra kel.


Fölötte mámorulva csillagok hada

csak azt hunyorgja, máma nem megyünk haza,

ma ropjuk ezt a perzselő varázszenét,

e költeménynek égető reménytüzét.


Ma végre újra halhatatlanok leszünk,

hiába fúj miránk a sok bigott, letűnt

csinovnyikok borongató, konok hada,

mi itt lakunk, ezért nem is megyünk haza.


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom