George Meredith: Dal

Gaffer•  2020. június 30. 13:11  •  olvasva: 9


Jó és rossz! Nem köszönt hajnal

   szépséged is a régi;

Nem törődsz a virággal,

   tiprod, s hideg mosolyod féli;

Vidám madár repül bátran

Fészkéből repesve hajnalban

   Erdőre, mezőre dalát szórni,

   De az arany dölyfét megveti.


Jó és rossz!  Alig tudom, miért.

   De állok ím magányosan,

És felettem az áldott ég,

   Könyörgésem határtalan;

Az összetört szívekért,

Az élő hitért; tavaszodért;

   Megosztom egem veled, tiéd,

   Felejtsd a rosszat, hidd, hogy szép!



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom