Bús dal

Gaffer•  2023. január 23. 00:49  •  olvasva: 40

Ó bús dalom halón, ha botorkálva,

elérne hangja, te hol kóborolsz,

követne tűzön át a bús mocsárba,

melybe nyomott utad nyomán a sors.



Mióta távol élsz, kopár a lelkem,

alig maradt zenéje, hangtalan,

de néha-néha felszakadva, fennen

sikong belőle még mi benne van.


Hiszen valómban élsz azóta végleg,

törölhetetlenül megálmodom

a régi-régi tébolyult szerelmet,

mit érted éltem égve egykoron.


De többet érne mindenik szavamnál,

ha bús dalomra visszaválaszolnál.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Gaffer2023. január 25. 03:19

@rampampam: Örülök. 😊

rampampam2023. január 24. 22:01

Hiába... a szerelem! Remek vers, nagyon tetszik.

Gaffer2023. január 23. 12:30

@Mikijozsa: Köszönöm, Miklós.

Gaffer2023. január 23. 12:30

@okeanus: Olyannyira, hogy átírtam, köszönöm...

Mikijozsa2023. január 23. 08:58

Nagyon jó lett

okeanus2023. január 23. 06:57

ó bús dalom halón, ha botorkálva,
elérne hangja, te hol kóborolsz,
követne tűzön át a bús mocsárba,
melybe nyomott utad nyomán a sors.

ez csak egy együgyű kísérlet, nem tudván mi az mi szándékod szerint való..
/mélyhangrendűre cseréltem a szavak egy részét/

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom