Gabimami blogja
Vershaiku
téli kép
hópaplan készül
csendes hópihék hullnak
alszik a világ
szenny betemetve
száncsengő dallama száll
itt a karácsony
fények kigyúlnak
megtisztulnak a szívek
él a szeretet
Szokolay Zoltán:
Árnyéka nő
Árnyéka nő a bűntudatnak
kilép a vékony fényvonalból
szennyszürke maszattömb növekszik
végigterül a ferde tájon
felfut a frissen meszelt égre
amit tudhattunk elborítja
amit sejtenénk eltakarja
csuromirgalmas teste fordul
lassaa akár a templomajtón
hogy a világot visszazárja
a lét előtti üdvösségbe
Nyílegyenes gyalogút
60 év
Sok letelt a büntetésből,
mégse fogy, mi hátra van.
Fényvonalként ajtórésen,
úgy préselném át magam,
ki innen a külvilágba,
oda ahol nincsenek
sem régi, sem új zsiványok,
sem alkuk, sem zsarolások,
sem magukat úristennek
kinevező emberek.
Maradok hát pár napig még,
pár évig, ha úgy lehet.
S ha maradok, verset írok,
lesz hozzátok pár szavam.
Sok letelt a büntetésből,
mégse fogy, mi hátra van.
(Szokolay Zoltán)