Gabimami blogja

Személyes
Gabimami•  2024. november 23. 14:01

In memoriam Szokolay Zoltán

Átok


Alkalom jön az örömre

tehát alkalmi öröm

fekteti a fejem tönkre

belül bizonyos körön


Alkalom a szabadságra

csonkolja két alkarom

hűlt helyem maradt hátra

konténernyi tarka lom


Alkalmazott elméletek

tépik zsigereimet

s repülök mint pudvás retek

neki majd a semminek


S ama jeles alkalomból

midőn végleges hideg

forma lesz a tartalomból

álljon meg a te szíved


(Szokolay Zoltán)

Gabimami•  2024. május 15. 23:28

Meskete

Minden családban vannak megmosolyogtató történek, én is hoztam magammal.

Palacsintasütő


Vasárnaponként férjem szüleinél ebédeltünk. Ahogy csillapodott éhségünk, egyre beszédesebbek lettek. Fiatal korukról anekdotáztak.
Apósom sok évnyi ismeretség után megkérte anyósom kezét ezekkel a szavakkal: úgy szeretlek, hogy lehozom neked a Holdat palacsintasütőnek.
Jót nevetünk a mai napig rajta, pedig ők már nincsenek közöttünk.

Hipp-hopp

Rokonlátogatásból gyalog mentünk hazafelé. Az út rossz állapotban, gidres-gödrös volt. Egy lyukba lépett hároméves kislányunk, elesett. Azt gondoltam, sírni fog. Ehelyett felpattant, nagyot dobbantott és hadarni kezdte: hoppá Jézus csizmája! Hipp-hopp hepe-hupa, pipi tolla pihe puha. Jót nevettünk.

Áldom anyósom nevét, mert tőle tanulta.

Reklám


A '80-as években nagy divatja volt a KLG gyújtógyertyáról szóló reklámnak. Még a csapból is az folyt.
A motort szerelte párom, körülöttünk lábatlankodott leánykánk. Kíváncsian nézte az apja kezében lévő gyújtógyertyát. Apja megjegyezte, hogy nem jó. Erre megszólalt a kicsi oktató hangon: a motoj motojja KLG dújtódejta. Hja!

Gabimami•  2024. május 12. 08:13

Macskajaj

„A jó pap holtáig tanul.” Mióta is ismerem ezt a közmondást? Hm. Több mint fél évszázada. És csak most értettem meg igazán a jelentését. Ehhez „csupán” férjem halála kellett.

A gyászérzést többször átéltem: szüleim elvesztése a mai napig sajog. De társam halála valami teljesen más folyamatot indított el bennem. Pillanatok alatt megöregedtem. Szembesültem egy, a majdnem mindenkire váró teherrel. Lelassultam, itt is fáj, ott is fáj. Otthonom börtönné vált, de egyben menedék is. Özvegy vagyok. Egy, a talajvesztettek közül. Öreg lettem. Sorstársa millióknak.

Unaloműzőnek a festést találtam ki magamnak, de már beton szobor kiöntése is foglalkoztat. És ott a kert, jön a tavasz. Elfoglaltságot ad. Ugyanígy a két ötéves macskám. Folyton lábatlankodnak, el fogok esni egyszer valamelyikük miatt.

A portám idegen macskák átjáróháza, a velejáró kellemetlenséggel, ti. macskaürülék szerteszét.

És ezzel kapcsolatban is tanultam valamit: a macskajaj egy gyógynövény, amelynek szaga messze űzi az idegen macskákat. Ültetek a portámra ilyet.

Miért is kezdtem el ezeket írni? Megvan! Az öregedés is tanulási folyamat, hiszen életem során ezt nem tanították nekem. Tapasztalat. Nagy tanítómester. S ha van szépsége az öregkornak, akkor az a bölcsesség. Olyasfajta rálátás az életre, ami csak tapasztalat útján érthető meg teljesen.