Gabe blogja

Ha már egyszer megérintett
Benned ragad örökre
Bármilyen szelek is fújnak
Hideg teleket
Remeg és sóhajt

Újra és újra darabokra tép
Összerak nevet
Csókos éjeken
Megérint bársonya
Forró és vacogtatóan perzsel
Csakis ő
Csakis egy
Miértek nélküli vágy
Kapu csakis vele
Felzuhanni az álomba
Fel... fel
Csakis fel..

///  igen, csakis egyre vágyom... nekem ez pont elég.. a szeretőm legyen a legjobb barátom is :-) 

Idáig tudtam...  :-)

A sátrat átjárta a szél, pihenni jöttek, meghallgatni hogyan születnek a csodák...
A mesélő előszedte a száguldó csaták vad robaját, ahonnan hercegek futnak, rohannak félteni a szerelmet... szaladt az idő, de senki sem figyelte a rohanó perceket, azok belevesztek az álmokba, melyek besurrantak mint a lágy szellő...

A szoba üres volt, az ágyon feküdt...
-Tudom, te vagy az a mesélő, nézd hoztam papírt.. írj... -mondta, majd dolgára sietett...
Elővette a lapot, kereste a pillantást, benne a szavakat, de a lapok fehéren bámultak....
Reggelre a szoba megtelt papírdarabokkal, de mind üres és gyűrött...
Csupán az egyiken voltak alig olvasható, kusza sorok...
-A szemetekben laknak a mesék, én csak onnan olvasom....

      A valahol,messze lágy szellőben meglebben a sátor, kíváncsi arcokon csodálat, halkan csatákról, hercegekről mesél egy ismeretlen, olvassa a szemedben lakó mesét....