GDJ blogja

Elszállt ez az év is

Elszállt ez az év is.
Bárcsak ne lett volna!
Hidd el, jó barátom,
fejem nem hajtanám búra.

Persze, történhetett volna
velem sokkal rosszabb.
De én így is többször
küzdöttem a sokkal.

Tavasszal talán
lehettem volna király.
Helyette átestem
a fránya koronán.

Aztán úgy nézett ki,
minden rendben lészen.
Nem kell számolnom
semmiféle vésszel.

S ezután mi történt,
nem fogható ésszel.
A tüzes, szép nyáron
erősen leégtem.

Lehúzták rólam a bőrt,
szerencsére, nem száz,
csak kettő részen.
Hogy a bokámon is legyen,
ott, ahol leégett.

Önhibámon kívül
nyomtam újra ágyat.
Több hétig szenvedtem,
feküdtem kórházban.

S ha nem volna az én Istenem
ily hatalmas, erős,
nem lett volna nekem sem
küzdelemre erőm.

Imáim és az értem mondott imák
meghallgatást nyertek.
El tudtam viselni
a rám nehezült terhet.

Ezután mi vár reám,
csak az én Teremtőm tudja.
Lábamat az ideg még
mennyi időt húzza.

Az biztos, hogy örök mementó
lesz bokám és lábszáram.
Ábrándot nem szövök,
s elfogadom kis szépséghibámat.

Bocsásson Isten annak is,
ki miatt szenvedtem.
Járjon békében,
s többé ne vétkezzen.

Áldja meg mindazokat,
kik értem-értünk tettek.
Betegségben velem voltak,
mindig segítettek.

Kerülje a baj, vész
mindannyiunk házát.
Áldja meg az Isten
mindnyájunk családját.

Adjon nekünk erőt,
adjon egészséget.
Hit, remény, szeretet
töltsön el bennünket.

Boldogabb új esztendő
köszöntsön reánk!
Erre ürüljön a világban
mindenfelé pohár!

Úri, 2021. december 31.

Hull a hó, hull a hó

minden fagyos már.

Ablakunkban didereg,

egy cinege madár. 

Betekint, s neki már az is elég,

látja a kandallóban a fát,

ahogyan lobogva ég. 

Melegség árasztja el,

picinke cinke szívét.

Új erőre kap, röppen eleségért,

a kopasz fára, az etető felé. 

Bendő is tele, jóllakott,

újra vidám a tele.

Máris barátaival énekel, játszik,

s friss, puha hóban hempereg. 

Mily kis dolgok,

mik boldogságot adnak.

Gondolkodj el rajta! 

Ne vágyj karácsonykor,

ezüstre, aranyra.

Szép szó, mosoly, dal,

terített asztal, elég az. 

Elégedj meg azzal,

ne hagyd, szíved befonni,

ártó, haszontalan gazzal! 

Gondolj arra kinek,

nincsen házi tüze.

Asztalán friss kalács,

de még szikkadt kenyér sincsen. 

Mondj értük el,

egy rövid fohászt.

S kérd a magas égnek,

közénk szálló urát. 

Hozzon békességet, reményt,

szívekbe melegséget.

Segítő embertársat,

ölnyi eleséggel. 

Adj hálát, s a jászol előtt,

ereszkedjél térdre.

Zengjen ajkad szüntelen,

glóriát, dicsőséget. 

Úri, 2021. december 21.

FÖLDBE TIPORT EMLÉK

Hullott a könny most is,

nem csak ötven éve.

De nem csak az emlékezés,

a kényszer csalta ki őket.

Folyt a vér az utcán,

akkor is és most is.

Elnyomók miatt itt,

s ötven éve ott is.

Nem hagyták, hogy emlékezzünk,

méltón a Hősökre.

Gyilkosok ültek ünnepet,

áldozatik felett.

S, hogy egyértelműsítsék,

nem lehet itt másként gondolj.

Gumilövedékkel, könnygázzal,

tettek a mondatra pontot.

Míg az uraság a tűzijátékot,

élvezve, csorgónyállal nézte.

Párszáz méterrel arrébb;

veszélyben volt sok hazafi élet.

Felfegyverzett pribék hadak,

személytelenül, sí maszkban.

Mindenkit ütöttek, vertek,

s ha földre hullt még többen nekiestek.

Nem kiéltek senkit,

lehetett az pap, nő, öreg, gyermek.

Vessen magára mind,

ki az utcára merészkedett.

Tudták, hogy megtehetik,

mert mögöttük a kormány.

'56 emlékét nyugodtan,

a földbe tiporhatják.

Hiszen erkölcs és tisztesség,

nekik már rég nem számít.

Akinek meg igen,

jobb ha innen tágít!

Akkor legalább nyugodtan,

híznak a vaskos számlák.

"Tál lencséért" eladhatnák,

Szent Istváni hazánk.

De a mi országunk,

a Szent Szűz országa.

Fia Jézus és az Atya,

értünk bosszút áll majd.

Minket megvéd, vígasztal,

ha nehéz napok jönnek.

Jajj annak ki nyomorgatja

a magyar nemzetet.

Eléri őket az Isten haragja,

érdemeik elismerése képpen,

jutnak majd pokolra.

Úri, 2006. október 24. 

IRGALMAZZ

Irgalmazz Istenünk nekünk,

irgalmazz ó irgalmas Krisztus!

Hiába adtad értünk életed,

hiába támadtál fel!?

Népünk megtagad téged,

s hagyja elsötétíteni,

a te dicső fényed .

Zavarja őket a feltámadás fénye,

visszagörgetik a követ,

sírboltod elébe.

Szemüket eltakarja,

szájukba, fülükbe tömve,

a tömérdek hasas bankó.

Elhiszik, hogy számukra,

ez lesz majd a mankó. 

Próbára teszik türelmed,

próbára teszik irgalmasságod.

Meddig tűröd még e gazságot,

meddig hagyod üldözni az igazságot? 

Kegyelmezz ó Istenem,

szenvedett már e nép eleget!

Küld el segítségünkre,

kegyes Szűz Anyádat,

tapossa szét a fejét,

az álnok sátánnak!

Ki kígyóként kísért minket,

körénk csavarodik, megfojt.

Mérgével mérgezi erkölcsünk,

hitünk, s a nyugodt családot.

Irgalmazz Istenünk nekünk,

irgalmazz, ó irgalmas Krisztus!

Ki értünk életét adta,

ki értünk feltámadott!

Úri, 2006. április 23. (Irgalmasság vasárnapja)

VÍRUSMENTES LOCSOLÁS

Kedves lányok, asszonyok!

Jól tudom a szabály az szabály.

De most mindent felülír

a népi hagyomány.

Tudom most tilos,

hogy házról-házra járok.

De én úgy döntöttem,

erre fittyet hányok.

Én mégis bekopogok,

látogatást teszek.

Facebookon vagy akár,

privátban Messengeren.

Így legalább,

nem kell a maszk.

Nem lesz büdös a sok,

asszony és leány,

nem ér senkit semmifele kár.

Maximum csak én verem,

falba a fejem.

Mert a pacsulitól a telóm,

pixelhibás lett.

Nem búsulok, bánkódom,

nem olyan nagy átok.

Tojás helyett versecskémért,

kérek egy nagy Like-ot.

Ígérem cserébe,

hálátlan nem leszek.

Néhány adag vakcinát,

egészségükre szájon át,

bőr alá eresztek.

A bárszekrényben akad vakcina,

orosz, skót és többféle házi.

Remélem estére,

nem fogok elázni.

Hulljon áldás idén is,

minden asszonyra, leányra.

Még egy évig ne legyen,

gondjuk a ránccal.

Remélem jövőre,

személyesen megyek.

Pacsulimtól akkor már,

csak az Isten menthet.

Úri, 2021. április 05.