(R)idegen

G.Gabi•  2019. szeptember 4. 06:48

Álmodó éjben álarcot sző a pók,
csikorgó csendjébe tücsök muzsikál,
csillagos a függöny, az érzés fakó,
elfedi kínját a megrendelt halál.

Koszos kunyhóban széptevő irritál,
(csak bomlott agyában él romantika),
borgőzös leheletű szó sántikál,
kimondja végre - újra kell innia.

Szeplőtelen élet - Ki kell hunynia! -
Kés kerül kézbe, s mert borban az erő,
szenny terül reá, eszelős mánia
torjában vigad, hol gonosz a nyerő...

Fénybe futó lélek áldott rejtekén
mosolyban melegszik - Isten tenyerén.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

G.Gabi2019. szeptember 5. 08:42

@Törölt tag: Örülök, hogy olvastad. És valóban a sorok mögé kell látni. Köszönöm!

G.Gabi2019. szeptember 5. 08:39

@Mikijozsa: Igen, fontosnak tartom én is, hogy rátaláljunk lelkünk fényére, Isten szeretetére. De sajnos vannak, akik nem természetes módon jutnak el Istenhez. Értük és róluk szól ez a szonett. Köszönöm, hogy olvastad!

Törölt tag2019. szeptember 4. 12:00

Törölt hozzászólás.

Mikijozsa2019. szeptember 4. 11:33

mikor a fényt kereső rátalál a fényre istene tenyere ráébreszt biztonságos melegére, graTULÁLOK A VERSHEZ

G.Gabi2019. szeptember 4. 11:11

@skary: :)

skary2019. szeptember 4. 06:58

:)