Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
(R)idegen
G.Gabi 2019. szeptember 4. 06:48
Álmodó éjben álarcot sző a pók,
csikorgó csendjébe tücsök muzsikál,
csillagos a függöny, az érzés fakó,
elfedi kínját a megrendelt halál.
Koszos kunyhóban széptevő irritál,
(csak bomlott agyában él romantika),
borgőzös leheletű szó sántikál,
kimondja végre - újra kell innia.
Szeplőtelen élet - Ki kell hunynia! -
Kés kerül kézbe, s mert borban az erő,
szenny terül reá, eszelős mánia
torjában vigad, hol gonosz a nyerő...
Fénybe futó lélek áldott rejtekén
mosolyban melegszik - Isten tenyerén.
G.Gabi2019. szeptember 5. 08:42
@Törölt tag: Örülök, hogy olvastad. És valóban a sorok mögé kell látni. Köszönöm!
G.Gabi2019. szeptember 5. 08:39
@Mikijozsa: Igen, fontosnak tartom én is, hogy rátaláljunk lelkünk fényére, Isten szeretetére. De sajnos vannak, akik nem természetes módon jutnak el Istenhez. Értük és róluk szól ez a szonett. Köszönöm, hogy olvastad!
Törölt tag2019. szeptember 4. 12:00
Törölt hozzászólás.
Mikijozsa2019. szeptember 4. 11:33
mikor a fényt kereső rátalál a fényre istene tenyere ráébreszt biztonságos melegére, graTULÁLOK A VERSHEZ
G.Gabi2019. szeptember 4. 11:11
@skary: :)
skary2019. szeptember 4. 06:58
:)