Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Halottak napján
G.Gabi• 2021. október 10. 14:07 • olvasva: 121
Láng lobban egy
magányos hanton,
mécsesnyi az emlék,
oly halovány,
sírkövön kuporgó
nyughatatlan lélek
imája csak sóhaj,
ideje lejárt.
Kínkönnye zápor,
zápor mosta árnyék
lobban a lángban,
lassú táncba kezd,
ezernyi a gyertya,
ezernyi lángjában
libegő lelkek -
csak a szél neszez.
Zsongó sírkertben
ezernyi ember
ezernyi lélekre
szórja panaszát,
kínkönnye hull
hantra, virágra,
reszkető kezekben
lobban a láng.
Hideg az érintés,
mégis-mégis érzi,
halott az a lélek,
az élőhöz ér,
kínkönnye szárad,
kéz simul kézbe...
élő, s holt lélek
végül hazatér.