G.Gabi blogja

G.Gabi•  2019. december 5. 10:05

Télapónak címezve

Drága, kedves Télapócska
hozzád írok levelet,
nem is óhaj, inkább kérés:
Mondd, postásom leszel-e?
Küldenék pár csomagocskát,
címzettem az egész világ.
Ablakomba ha megleled,
puttonyodba teszed-e?

Édes, kedves Télapócska
kész van rég az ajándék,
ingyen kaptam, nem tagadom,
de most fontos a szándék.
Küldök sok-sok szeretetet
a világon mindenkinek,
neved napján ha postázod,
kisimul sok halánték.

Drága, kedves Télapócska
köszönöm, hogy segítesz!
Cserébe, ha elfogadod,
néked is jut szeretet.
Szórjad széjjel, szórjad bátran,
töltsd meg mind a kiscsizmákat,
De a legtöbb szeretetem
családomhoz repítsed!

G.Gabi•  2019. szeptember 25. 07:06

Könnytelenül

Ma kicsit beléd haltam.
Csalódva gyötör a lélek,
szeretet szilánkok romjain
csordogál alvadó vérem.
S a lét tócsában topog,
talpam szennyébe merül,
fröccsen, szerteszét fröccsen,
mocska arcomra terül.

Vérmaszatos lélek.
Vigaszt felhőben kutat,
csatornalé mossa,
áztatja az utat.
Sárgán izzó napkorong
tüzében ég a lég,
azúrkék palástja patyolat -
tisztulni nem elég.

Csak a könny... az átkozott,
ha nedve eredne,
gyógyítana keservet,
s a szív feledne.

G.Gabi•  2019. szeptember 17. 09:05

Létgörbe

Szürke vagyok.
Magamba zárom a színeket.
Festetlen világban,
reményben,
utamat, utadat keresem.
Egyenesek.
Végtelenbe futnak,
valahol a végtelenben
találkoznak...
Vagy nem.
Ha görbülnek,
reám hullanak
a tegnapok.
Bódulat.
Fantázia itt kereng,
létgörbe takarja a színeket.
Festőm légy!
Szivárványt mutass,
színezd ki életem!

G.Gabi•  2019. szeptember 9. 06:42

Koldusod vagyok..

Koldusod vagyok, miként
borongón becézlek,
szavadat szomjazom ezer
érzéketlen éjben,
szerelmes-léha
minden izzadt álom
magányos magamat mindig
karodba kívánom...

Fáj. Minden nap gyötör
a gondolat,
üres falak kongják majd,
sikítják hangomat.
Talán, ha utat tör végre
a néma sikoly,
talán, ha hitemre
hited válaszol...

Újra egymásban égve,
örök szenvedőn,
gyönyörbe térdel önként
a megtalált idő...

G.Gabi•  2019. szeptember 4. 06:48

(R)idegen

Álmodó éjben álarcot sző a pók,
csikorgó csendjébe tücsök muzsikál,
csillagos a függöny, az érzés fakó,
elfedi kínját a megrendelt halál.

Koszos kunyhóban széptevő irritál,
(csak bomlott agyában él romantika),
borgőzös leheletű szó sántikál,
kimondja végre - újra kell innia.

Szeplőtelen élet - Ki kell hunynia! -
Kés kerül kézbe, s mert borban az erő,
szenny terül reá, eszelős mánia
torjában vigad, hol gonosz a nyerő...

Fénybe futó lélek áldott rejtekén
mosolyban melegszik - Isten tenyerén.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom