Para, frász is
Ánizsban hált az őz (Jelmezes buli)
Ánizsba feküdt a minap egy őz
nem forgattam bele, persze nem.
Koktélruhában úzóstul haladt,
és megtetszett nekem.
Hangosan léptem sajna felé
Féltem, kéretlen túl hangos vagyok.
Nem mondtak semmit, a száj, kis fogak
arról, hogy hányhatott.
Odajött az őz, rágott valamit
rágót, dohányt vagy magvas kenyeret,
cupp-cupp, emlékszem, akkor nem tudtam;
egy őzzel nyelvelek.
Reggel anyám meg sem hőkölt, derék!
Az ánizsból sikáltam magamat.
Itt hált, s hogy itt van, én tudom csupán;
szegény, az ágy alatt.
Alfa és OMG
Az emberi történelem egy nagy hurok,
majdhogynem a semmiből születés, felemelkedés és csaknem totális pusztulás...
.
.
.
.
A civilizáció véres hurka az emberi nemnek.
Várakozás
Összeszedi magát; fogkrém,
szappan, penge, szesz, fésű.
Pénz a tárcában, kis feszítés,
mosolypróba, komorpróba
a tükör is csal.
A cipő tiszta, a köröm rövid,
amatőr vasalás kis ráncai
az ingen és a szem sarkában.
Az ajtó flottul nyílik, a busz jön,
tervezett kitérő, érkezés időben.
Szándék,
alulról csonkolt virágok.
Őszi ágyrugók
verset akarok írni, de megfogja a kezemet
a szerelem,
és a saját rasztás hajára rakja,
hogy simogassam a kócokat
lehetőleg jó sokat,
ha pedig
az ujjam elgémberedik,
folytassam a szememmel.
nem ember
fiának való ez a nyaggatás,
ha eltűnik a fejéből az aktatás'
ahova
versileg bele van pakolva
a fejem szeretlekkel van kitapétázva,
tíz marék gázra
állok rá minden reggel,
és az hordoz
körbe a világnyi kolhoz
minden göröngyén,
ahová csak gyöngén
illékony fingnyi lelkem szállni vágy
(ez a hely bibéd, Te szál virág...)
most meg ősz lesz, még pár nap,
és az sem vet gáncsot a romantikának,
hogy fázik a lábfejünk,
de nincs helyünk a takaró alatt,
hogy remegjen,
mióta a ruhánkat levettem
és egymás felé löknek minket az ágyrugók
Kérdés Bródy Szörényi úrhoz
(Kérdés igen tisztelt Bródy Szörényi úrhoz az új István, a királyval kapcsolatban)
Miért hagytuk, hogy így legyen???