Elég sötét van

Ha elég sötét van, látni fogod a múltad. Leülsz egy kályha mellé, vagy talán az ágy szélére. Újra meggyőződsz arról, hogy már nem lehetsz senki. Egy pálmaág alatt állsz – vagy lehet, hogy egy borostyánlevele az. Már nem tudod. Meghúzod a vonalat a szeretet és az elmosódás között, majd megunod. Fogsz egy zenedarabot, és bemocskolod a gyásszal. Neked ez most a jelen. Holnaptól pedig az örök. Holnaputántól pedig hetente belelépsz. Ilyen vagy. Ha elég sötét van, látni fogod a múltad. Megfogod a kezét annak, akit magad mellől kitúrt a zománctalan valóságod.