Nyílt levél #2 árulásom története

Freyja.seior•  2019. január 11. 14:06

Aztmondtad nem volna helyénvaló, ha én érezném magam szarul. Bevallom könnyebb is így, hogy van kire kennem. De azért biztosíthatlak, hogy nem vagyok boldog. A vicces pedig az, hogy nem csak amiatt, amimiatt kellene... Van itt más is. Hiányzol. Hiányzik az ami volt, de igazából nem is létezett. Puszta fantáziálgatás, egy kis plusz törődés,amivel simogattad a lelkem. Mindez az ártatlanság peremén sétálgatva történt, egy közösen létrehozott kis buborékban, amit csak mi képzeltünk el.-és pont ettől volt tökéletes. Nem is ártottunk vele senkinek. Nem volt szükség ennél többre, de ennyi kellett. Legalábbis nekem. Aztán persze kipukkadt az álomvilág és mi a földre zuhantunk vissza a bűnös-koszos valóságba. Talán jobb is ez így, mentve a menthetőt..
Te kezdted el feszíteni a falát, de én is kellettem hozzá, hogy végleg leolvadjon, ez a buborék ami engem védett. Persze neked nincs szükséged ilyesmire, hiszen van már sajátod. Majd én is megszilárdítom a szívem és neked már nem lesz benne hely. 
Végezetül még annyit; ahogy egyre többet élek, tapasztalom másokon és magamon is, nincs olyan, hogy jó vagy rossz. Ember. Fekete vagy fehér.Ember. Csak ember van. Jó és rossz döntésekkel. Erről szól ez az egész... 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom