Freyja

Most úgy érzem, hogy vége. Elfogyok. 

Megölnek a komplexusok.

Körülmények vagy a tapasztalatok?

Anyám szerint genetika is hiszen sérültek,

ők is azok. 

Hétköznapi, szánalmas akadály, 

hogy a bicskám ennyibe törjön bele 

Nincs terítéken a kormány leváltása

vagy klímaprobléma, sem a rák ellenszere, 

Csak magamat nemtudom megváltani. 

Bevallalni az ilyesmit stigma. 

S valaki önmagára minél több átkot szór, 

annál igazabbá válik, tudom jól. 

Csak a pozitív megerősítések,

meg a programozott víz. 

De valahogy mindig ott marad az a keserű utóíz. 

Nem csúsznak a pozitív szavak. 

Ettől úgy érzem soha nem voltam

És soha nem is leszek szabad. 

Ahol kalitkába zárt a madár, 

szemellenzőbe kényszerített lövész

Kegyelmet gyakorol a halál. 

S siket-néma az utcazenész. 

A Nő, kinek nincs méltosága 

S a Férfi oltalmazó része nélkül. 

A gyermeki ártatlanság hiánya 

Értelmiségiek értelmetlen, 

szeretettelen világa, 

megfulladunk végül. 

Úgy menekülnék, segítenék, 

De kietlen az elmém. 

Belső erő szép szikráját, bárcsak mímelhetném. 

De nincs több erőm, nincs több pengém.

Az ujjam a ravaszon,

Én vagyok a másik végén. 

Pár napja ismét a fejembe költöztél
Képzeletemben most új külsőt öltöttél
Ezelőtt arcodat
haraggal torzra festettem
Idő mosta könnyem
E zord burkot lassan rólad lefejtettem
És felvillan amit már majdnem felejtettem.

Még mindig rossz nélküled
De jobb annál, amit cipeltem melletted.
Ennek ellenére hiányozni kezdtél
Mikor már azthittem közönyömbe vesztél.
Furcsa, mert visszatért, 

de már nem mar a hiányod
Inkább keserédes érzés, 

mint valami felületi vérzés
Fáj, de ugyanakkor nyugtat.
Csak szeretném újra hallani hangodat.
Nem, nem nagy ígéretekben
Olyanokban, amik után anno epekedtem.
Csak egyszerű beszédben.

Tudni szeretném 

milyen illatot szívsz be reggel,
Mi borítja szíved aktuális heggel?
Mire gondolsz mielőtt elalszol,
noha egyáltalán alszol.
S ha időd engedi
Most éppen mit olvasol?
Úgy szeretnék újra látni betűket
Amiket énekem címeztek.

Ami köztünk volt az igaz, mégis elképzelhetetlen

Többször átrágva is emészthetetlen.

Mégis szeretnék újra üzenni

Csak nem tudom hogy lenne 

módom ezt  megtenni. 

Az biztos, hogy nem vagy fent tiktokon
Szóval gondolom ezt most így b*szhatom.

Fun fact: Tiktokra készült, (felmondásra) de persze ez nem történt meg. 😅

Honnan az ördögé és meddig tart a jó?
Oda a dicsőség, ha rossz a motiváció? 

Félig üres, félig teli?

Azthiszem ma inkább nem iszom. 

-Még most, aztán tényleg soha többé. - Hittem el neki a harmadik alkalommal is. Az utolsó utáni harmadik alkalommal.