Freyja

Irónikusan pont egyel fogom indítani. Világ életemben utáltam, hogy azt sajnálják akinek a panaszt hallgatni kell. "Jajj szegény, lehúzzák az életről. Milyen fárasztó lehet Neki." Ne azért ne panaszkodj, mert a másiknak rossz. Azért ne panaszkodj, mert Neked rossz. Minden panasz egy negatív megerősítés a feladótól a feladónak. 

Örökké szerintem csak a plátói szerelem tart. A szerelem, mint olyan, a természeténél fogva nem is létezik. Nem létezhet, mert a valós dolgok nem hibátlanok. A szerelem pedig az. Egy idealizált képbe szeretünk bele, amit mi magunk javítgattunk fel, hogy számunkra maga legyen a nagybetűs tökéletesség. Csak egy baj van vele, hogy nem is létezik. Mikor a szerelem beteljesül, onnantól óhatatlanul körvonalazódni kezd a valóság. A képünket már nem mi festjük, hanem elkezdi átszinezni magát. Vissza a valódira. Először csak halványan jelennek meg az "új" kontúrvonalak a háttérben, aztán pár év és szép lassan élesebbé válnak. A végére pedig ott fekszik mellettünk valaki nagyon hasonló, de mégsem ugyanaz. Innentől mondunk olyanokat, hogy nem veszett el, csak átalakukt, meg hogy a szerelem szeretetté vált. Ez talán igaz is. De a plátói szerelem, na az örökké tart. Ott csak te vagy meg a festményed, és nincs aki visszarajzolja a valóságot. 

Most úgy érzem, hogy vége. Elfogyok. 

Megölnek a komplexusok.

Körülmények vagy a tapasztalatok?

Anyám szerint genetika is hiszen sérültek,

ők is azok. 

Hétköznapi, szánalmas akadály, 

hogy a bicskám ennyibe törjön bele 

Nincs terítéken a kormány leváltása

vagy klímaprobléma, sem a rák ellenszere, 

Csak magamat nemtudom megváltani. 

Bevallalni az ilyesmit stigma. 

S valaki önmagára minél több átkot szór, 

annál igazabbá válik, tudom jól. 

Csak a pozitív megerősítések,

meg a programozott víz. 

De valahogy mindig ott marad az a keserű utóíz. 

Nem csúsznak a pozitív szavak. 

Ettől úgy érzem soha nem voltam

És soha nem is leszek szabad. 

Ahol kalitkába zárt a madár, 

szemellenzőbe kényszerített lövész

Kegyelmet gyakorol a halál. 

S siket-néma az utcazenész. 

A Nő, kinek nincs méltosága 

S a Férfi oltalmazó része nélkül. 

A gyermeki ártatlanság hiánya 

Értelmiségiek értelmetlen, 

szeretettelen világa, 

megfulladunk végül. 

Úgy menekülnék, segítenék, 

De kietlen az elmém. 

Belső erő szép szikráját, bárcsak mímelhetném. 

De nincs több erőm, nincs több pengém.

Az ujjam a ravaszon,

Én vagyok a másik végén. 

Sok mindenkit végigkínoz, lelkeket betegít meg, mégis minden héten visszajárunk hátha most másként ízleljük. Mert ha bejön akkor áldás. Boldoggá tesz és bármiből kigyógyít. Összerak, máskor meg szétszed. Olykor barátságokat tesz tönkre, megint más kontextusban meg mámorba borítja az egész világot. Általában fel is izgat. Sőt, jobb ember is lehetsz tőle. Sokkal empatikusabb. Olyan mint egy zsákbamacska amibe lehet gyógyír vagy méreg. Kire hogy hat. Az egész hatás csak egy ideig tart. Aztán kijózanodsz.

Mégis vesszük ezerrel. Pedig a matek megint nem a mi oldalunkon áll. Dehát a lottót is megjátszák...
Drog, de mégis legális.
Alkohol vagy szerelem? 

Csak engem zavar ez a szitu? 

Persze, ha egyáltalán mással is van ilyen..

Ha veled még nem volt, akkor most próbáld meg a kedvemért belehelyezni magad a szituációba. 

Az megvan, amikor neked valaki nagyon fontos?  Mindenáron éhezel a megbecsülésére. Próbálsz a közelében lenni, de ő fittyet hány rád. Szerencsésebbik esetben. Ha kicsit élelmesebb, akkor amiben épp a szituáció megkívánja — vagy ahogy éppen ő megkívánja — Még ki is használ. És te minél jobban tepernél, annál kiszolgáltatottabb vagy. Annál jobban lenéznek. Csak azt nem veszi figyelembe ilyenkor rohadtul senki, hogy ezt az önlealacsonyító viselkedést éppen ő váltja ki belőled. Azért csinálod, hogy megfelelj neki, de ha bele gebedsz is, csak  visszájára sül el. És te nem tudsz mit tenni, mert az érzelmeid diktálnak a racionalitásod helyett. De csak ha RÓLA van szó. Éppen ez a legidegesítőbb az egészben. Ők meg azthiszik, hogy ilyen vagy alapból. 

Egyik barátom, akivel a minap bulizni voltunk, szintén ugyanígy járt. Volt ott valaki, akinek a bűvköre alá került és sikerült  felöntenie a garatra. Hülye volt...ezt a részt mindenkinek a fantáziájára bízom. Mára vígasztalhatatlan. Az önértékelése pillanatnyilag a béka segge alatt. És az illető meg csak lenézi. 

Rögtön magamra ismertem, meg még jópár ismerősömre. 

Szóval kérlek fiúk, lányok, legyetek már egy kicsit empatikusabbak, ha egy szerencsétlen éppen betétek zúgna és nem megfelelően reagálja le, mert ez bazi nyomorult egy érzés.

Ha meg úgysem kell, akkor legyen már bennetek annyi, hogy legalább nem éltek vissza a helyzettel. Meg amúgy higyjétek el, bármikor kerülhettek ti is a másik oldalra.